Õszi keringõ

összehajolnak esőben a fák
szél öreg árnyakat úgy ölel át
hogy
izzik az égen a lázas avar
rángat az őszi esőben e kar
ház fala lép, ott eldől a füst
lusta a kémény s félig ezüst
báli ruhákat az égre ereszt
táncol a kert, odafent az eresz,
roppan a  régi tető, a cserép
ritmusa rázza az ágon a szép,
édesen alvó csipkebogyót
várja a csúf keritésen a drót
vissza se néz rá, ring vörösen,
álma a napfény, tűz odabent
s mit hajigál ura lába elé?
Szirmok a földön, s szép levelét
Szórja a fűzfa ölébe az ég.
Tüske a ködben sírva kacag
Rózsabokornak az illata fagy
Nézd, bekötözte a dér a sebét
pördül a felhő, nyújtja kezét
és belemászik a fürtbe a méz
rőt szava régmúlt csendet idéz
benne keringek a nyárban
összehajoltam a széllel
benne keringek az őszben
szól a dalunk, ide térdel
táncol a lelkünk, fázik a szív
szélbeledőlveacsókamihív.....







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.