Regensburgi zsoltár
Folyópart. Fűzfák. Könnyek. – Ismerős.
A Nap ezer, tágranyílt szemű ablaktáblán.
Darabokra törve.
A város már a túlparton.
Kistáskával a vállán, sietősen.
Jeruzsálem, ha rólad elfeledkezem.
Benned otthon lehettem volna.
Száradjon el jobbkezem.
A folyó, mint a gyász a dalban, úgy sompolyog.
De az is lehet, hogy örömének.
Az örvény rámmosolyog.
Tapadjon ínyemhez nyelvem.
Németül, búzasörízűen.
A dóm üvegjein átverekszi magát az esti fény.
Fáj elveszíteni azt, mi sosem volt enyém.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
