egy istentelen pécsi éjszaka látomása

Getto Ferencnek


a bor ugye visszavág
szegény Dante ha látná
azt a bizonyos Pécset
a Dunán
mármint a Dunántúl
a Mecsek lábánál a belvárosban
ahol egy igen füstös kávéház van elnevezve róla
de mondhatjuk hogy kocsma
amolyan kocsmafélemúzeum
amúgy meg finom kis hely
mondhatni
egy igen príma hely
príma nők
prímafinom nőkkel van tele
s régi ócska bútorokkal
köröskörül festményekkel meg szobrokkal

és még a harangokat is megrázzák
mármint a téren
bár néha kihagy egy órát vagy felet
az a bizonyos székesegyház
amit bazilikának is hívnak
s mikor pirkad
tehát megbomlik a tegnap
és a vigyor a csillagok száján
ezüstös kardigánt dobnak az  égre
hogy kik nem tudom
talán Isten
vagy talán valaki egészen más
akit nem ismernek
s nem is fognak talán soha

hiszen vannak ám príma
igen príma pillanatok arrafelé
például a Tettyén főleg lefelé
azt mondják hat órakor
persze hajnalban
amikor olyan csípős
mármint olyan csípőshideg a levegő
a legjobb megbontani egy doboz sört
s megrágni azt az illatot amit a nyílás áraszt amikor a komló kifárad
s a pupillákkal fényképezőgép-állványt állítani a térre
hiszen narancs-narancs kék-kék  
narancskék az ég

de sajnos a bor visszavág
s megmerednek a fák
megrázzák a lombokat
persze a sajátjukat
s egy igen hosszú táncba kezd a szél
és az a bizonyos székesegyház
amit bazilikának is hívnak
kitárja koros kapuit

az a valaki
akit nevezhetünk Istennek is
megrázza a harangokat
a harangok harangszagot árasztanak
a szegény Dante meghallja az orgonát
a csendporos billentyűk kávézásában a bejáratnál
és szegény Dante benyit a koros kapukon
elmerül a harangszagban
maga mögött hagyva a narancskék eget és a fákat

a harangok egyre de egyre erősebben zúgnak
s szegény Dante helyet foglal a második sorban...






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.