Román nemzetem dicsõítésére...
Gyászosan sötétlő éjszaka alatt,
dicsőítjük, s hálát adunk urunknak,
keós-i bort iszunk, zúzunk várfalat,
If várát el nem fogadom síromnak...
Én inkább tengerbe hullok dacosan,
fodrozzék a víz hol belepottyanok,
Bendis arcát nézem merengve, hosszan,
Gebeleizis-szel harcba indulok...
Zamolxis nevét ordítva harcolok,
véremmel áldozok drága népemért,
s ha kell nemzetemért ezerszer halok,
ki hazájához hű, az engem megért...
Csak egy sírhely kell népem ősi földjén,
hősi halált halt harcos bölcs jussaként,
ahol alszom fenyőkoporsómban ÉN,
s ha baj van jövök népemhez szellemként...
Talán kínok közt szenved román népem,
sóhajuk halott szívemhez szól éppen,
fogom kardom, pajzsom, sisakom, vértem,
halott hősökkel indulok az élen...
2006.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
