Én szeretem az öregeket
Én szeretem az öregeket.
No nem azt az öregembert, aki ötévesek babazsúrján
rendőrt akart hívni, mert hangosan szólt Halász Judit
és zenét nála nem lehet hallani
és nem is azt az öregasszonyt, aki botjával autók
motorháztetőire csapdosott félelmetes nagyokat
hogy csak úgy zengett, ahogy a kocsi horpadt.
Én azt az öregembert szeretem, aki útra kel a hajnal hátán
kis szőlőskertjébe rendet kapálni, és ha ráköszönsz
szemében mindig ott bujkál az a bölcs huncutság,
aki vasárnaponként ki ül pipálni, és piciny lócáján mindig
van hely, ha arra téved egy gyermek vagy egy ember
és a kölykök, tudják, hogy kikezdeni vele nem lehet
mert erélyes nála ez a szeretet.
Én azt az öregasszonyt szeretem, aki olyan erős, mint
amilyen gyenge a gyermek, akinek szívéből készül a legjobb
baracklekvár és nagyapó ősz hajából fonja a kerítést, amit
nem is kell átmászni, ha cseresznyét akarsz lopni.
és estente a halovány lámpafény oly erősen világít
a szobában, hogy nagyapó nem győzi hétmérföldes könyvéből
a gyöngyöt nagyanyó elé gurítani.
És ha összesimulnak vasalt lepedőn teszik.
Kettő alig múltam, még nem is eszméltem
nagyanyám temetésére elvittek engem
így szokás ez falun, ha egy öreg megy el
temetni kíséri az aprónép is
így mesélik,
a gödörnél megálltam, majd belezuhantam
úgy ordítottam, hogy ne tegyétek fölbe
én kis nagyanyámat, miért teszitek gödörbe?
adjátok vissza, ő az enyém!
toporzékoltam, vonyítottam az üreg szélén
Aztán hazavittek pici kis faluból óriási városba
puha fészekből idegen vadonba, hideg alomba
anyám is apám is mondták szeretnek
de nem volt rám büszke ez a szeretet
Mert, akihez én simultam, azt ejtették gödörnek ölébe
mert aki engem ringatott, azt dobálták földdel,
hogy csak úgy kongott.
mert aki engem etetett, az vajon ott mit ehet, vagy kit
etet?
mert aki sose mondta, hogy szeret, mert nem kellett
Már nem is emlékszem, ki is lehetett.
És én szeretem az öregeket.
2007.07.17.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
