Zakatlakat tarka számon nyirkos sínen fordul, gázol az éj ében pókja roppant ajka, mozdonya ég, én meg az ék kövér kerekében, csördítenek mézes tincsek akárhova ne tekintsek! mordul az ég, megijedek meg ilyenek...
Fejem hasára vetett mag nem gondol már váltókra, se sorompókra...