EmlÕkkönyv

a kicsi lány törzse

egyenes mint a fáé

aztán egyszer csak két pont mögött

két fájdalmas  duzzanat nő

letört ágak helye  fájhat ugyanúgy

                     X



a fiatal nő mellkasán már két  mignonégő tejüvegből

kigyúl ha kéz száj érintkezik a foglalattal

                     X



a keblek Ívét lágyságát szeretők tenyéremlékezete őrzi



                    X

az anyák melle annyiszor

kilenc hónapig fáj ahány gyermekük születik

                   X





a belövellt mell kőkemény és  38,5C fokos

mint a napon felejtett görögdinnye

a bábák élvezettel  csípik két ujjuk közé

hogy az ügyetlen újszülött szájába segítsék

a mellek szisszenve  ismerkednek össze a

mellszívó üvegharangjával

a szoptatós anya melle  hámozott

lédús körtévé változik

fiúcsecsemők éles ínye harapja rágja

nyálas  kis öklök ütik dagasztják

dögönyözik  érett  húsát

a jóllakott baba homlokán csillagvirág

szájából ernyedten  fordul ki  a bimbó

bimbó körül a holdnak udvara őrködik

meg a jóízű szuszogás  az emlők

belsejében eárasztott tejutak

a  tejfolyó  lomha hömpölygésében

  járkál  valami titok


         X



a mammográfus  mellel gyurmázó ember

a megérintett  mell átveszi az idegen kéz hőmérsékletét

az formálni gyúrni kezdi egészen addig

míg  a mell teljesen le nem  válik viselőjéről akkor

gépbe teszi

a gép kilapítja mint a

közönséges  húspogácsát

így

készül a térkép e belső mirigyes tájról



x

még emlékszem dédanyám nagyanyám

összeszáradt kiürült melleire

amikor egy-egy agyvérzés után emeltem

mosdattam az ágyban lebénult testüket

az öregség mindenéből kiforgatja az embert

megcsúfolva elszívja az asszonyok mellét

helyükön két szánalmas bőrleffentyű

marad





















Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.