járólapok



1

szándékaim, mint a rossz tüzek
néha hetekig nem nézek tükörbe
átvállalom a szomszéd-macskák
etetését
aztán elfeledkezem róluk

2

elképzelem magam valaki másnak
szürkére havazott táj szélén
egy gőzölgő ház
ablakán átzuhanó tekintet
próbálja magát kivonni
a megfigyelésből

3

benyitni magamba olyan
mintha istent látnám
vendégül

feloldódom az ürességben

4

mielőtt megbeszélnéd magaddal
hogy mit tudsz
elmondod
félsz attól, amit tudsz

5

beszélsz a hitről
felcsavarod a lámpát
hogy még jobban kirajzold vele a sötétséget

6

„legyen hát ez az
az út
ami bezár”
van valami morbid abban
amikor belehasonlik az ember
önmaga idézésébe
ráadásul így pontosan azt jeleníti meg
amivel eredetében csak próbálkozott

7

nézek valamit a tévében
valaki magyarázkodik valamiért
a tisztázódás mértékének arányában
növekszik bennem a rosszhiszeműség

8

„vannak pillanatok
amikbe szeretné az ember belezsúfolni
a visszamenőleges életét”
lehet, hogy nem pontosan idézem
de most
ahogy rámkulcsolódtál
most pontosan így érzem

9

„álmokat dédelgettem egész életemben
azt nem mondhatom
hogy teljesült belőlük bármi is
de örülök, hogy voltak”
van mire visszaemlékeznem

10

valami koppan
vagy reccsen itt fölöttem
nehéz eldönteni

a hang
érlelődik bennem
míg csendet nem farag belőle
a beomló tető

11

felértékelődnek látomásaink
mármint azok a
---többnyire vakon képzett--- képek
amikre hagyatkozva
ítéleteket mondunk

12

sűrűsödő
indulatforralta képek ezek
a fogyatékos tisztánlátás
paradigmáival
mint a
szabadság igazságosság
társadalmi vetületeiben
az állandósult joghézag

13

ítéleteket mondunk
mindenki másról
és csak ritkán vesszük észre
hogy ítéleteink-
ben
ott tükröződik
felvarratlan arcunk valósága







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.