Fantasy
Keretsztori: a jó király hazafelé tart leányai kérőinek mustrájára. Útját lerövidítendő betér a szekércsapásról egy sötét erdőbe. Hamarosan hatalmas medve állja útját. Az uralkodó megkéri szépen hogy kotródjon el, vagy felszeleteli. Itt kapcsolódunk a kedves fantasy történetbe.
Felmordul az öreg mackó, így akarván ő jelezni,
nem engedi medvehúsát sóval-borssal fűszerezni.
Fegyvert ránt az ifjú hős, büszke szekercét,
ami már-már számtalansok medvenyakat tekert szét.
- Legyél mohóbb! - szól a medve, s hívja már a társait,
s a nagy lovag uccu, rohan férjhez adni lányait.
Rengeteg a kérő; orkok, gnómok, törpék,
elfek-szenek azonban, mint tavaszi körték.
Elhasalnak, mondom, mert a lányok szépek,
s a díszes seregletből semennyit sem kérnek.
Schwarz, a néger, jámbor bárány,
teste erős, mint a márvány;
kifullad a női bájtól,
s a medúza-pillantástól.
Így a lányok (hús év eltelt, már nem szépek, rútulnak és koravének)
életükben először és utoljára tettrekészek:
hangos robaj, kövek törnek... - a tükörbe belenéztek...
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
