FOGA NEKI SE MARADT
Békejobb. Rázzuk egymásét. Kivel?
A tenyeremben hadicsel.
Történelmi pillanat.
Ne adjon szemmel vert szemet!
Foga neki se maradt.
Csapott célgömbbel úgy célzunk
Melyik az a célfekete?
Keresgélem, hol lehet
az alsó széle közepe,
elfelejtettem, merre van a célfekete és a cél,
amint meglátom, elsuhan,
hírét költi, hogy nem él.
Tudom, hogy ez álhalál,
nevet a bajusza alatt,
még rátalálok, bárha most
holtat játszik és nem fogad.
Filippinél találkozunk
és Dob utcán megütközünk,
és megütköznek emberek,
hogy a béke napja így letűnt,
hogy Cannae alá készülünk
és Waterloora indulunk,
bár csak a Könyök utca vár,
s hogy a célgömbünk csapott
s a zárócsapónk mit se zár,
és ha ő meghalt is, elém
kerül, egész alakot ad,
de alsó széle közepén
bár úgy látszott, már benne van
a célgömb színüres marad
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: Holmi, 1993./6.
