KÖZÖS SZÓKINCS

Alkonyat-buszok
fordulnak a pályára;
– milyen időben beszélek? –
a pályák mindenhol
milyen-milyen szépek,
s mi mindig-mindig
pihenőkben álldogálunk,
hipp-hopp szendvicseket
konzervsörrel majszolunk.

„A nyárnak – összegezted egyszer –,
a nyárnak teszaga van;
és vanília- és levendula-
és teszaga van.”

De napunk rézsut sugara
lassan mahagóni-narancsra
lélegezte az élőket,
s a belőlünk akkorra
vörös hajú, szeplős-mosolygós
angyalsegédekké vált lényeket.
„Ugye, múlt időben beszélünk?
Múlt időben, ugye?”

Kislány voltál már újra,
félérett kamasz, azt hiszem,
s ahol legszebben hajlik,
arcod ott érintettem.
Soha többé nem kérdeztél
és én utoljára feleltem:
„Múlt időben, igen.”





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.