A konyhában
apám a létrán állt én a konyhánk kövén
mondtam hová fúrjon jófajta kétcsöves
neonlámpát szereltünk a plafonra
eléggé ferde lett végül de működött
úgyhogy nevettek inkább nem haragudtak
kesőbb verekedtek ő és anyám én
a hűtő mögött állva néztem őket és
apámnak drukkoltam megint mint rendesen
de most furcsa volt vakított az új fény
a falra fröccsenő krumplileves szagán
eltűnődtem babérleves rántás apám
tárcájából csörögve hullt az apró
aztán vége lett ennek is kerek lyukak
a tízfilléresek maradtak szerteszét
meg persze pár sáros lábnyom a padlón
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
