Otthon ebédeltünk
Te mandula bort hoztál mi szürcsölgettük
a lombok nagyokat sóhajtottak csak pisálni
álltunk fel néha azt mondják itt lehet
a legmesszebb szemeinket a csend
üvegszerűvé tette nem hallottunk szavakat
csak egymásból merítettünk néhány
mondatot hogy jól van néha az eget
figyeltük csak itt tudnak így körözni
a felhők a karosszék bükkfából készült
s recsegett alattunk tudta hogy ő több
mindeközben mi a malacokról beszélgettünk
amelyek lassan úgy ebédelnek mint mi
a melegtől elfáradt a szájunk fogaink
poros terítőt írtak le nehéz volt a beszéd
s könnyű a hallgatás egy tucat éjjeli bagoly
szállt a vállunkra itt mindig nappal van
ők tudták huhogták bölcsebbek ők nálunk
mi feltámadást reméltünk két korty között
olyat mely után szemeinkkel hangokat
látunk majd mely után a csend a hátsó
ülésen marad a melegtől elfáradt
a szájunk fogaink poros terítőt írtak le
nehéz volt a beszéd te mandulabort hoztál
s mi a malacokról beszélgettünk amelyek
lassan úgy ebédelnek mint mi.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
