Holnap, Georg

Holnap, Georg
megint bajnok lesz a Prága
délibáb álmaid túlmutatnak
a távolon, az órák értékes
perceit körbe-körbe járva
megérkezel te is, mint az
apostolok az Orlojon

...Tudod ott, tudod ott folyt
el alattunk az Éden
kilencszáznyolcvannyolc
szeptemberében...

A Moldva sírt, harmatos
könnye fennakadt az ég
csillagszemében
Tudod: az örökös
könny-forgás-eset. Esett.

Holnap, Georg
Ha már nem tudunk bízni
semmiben, egymásban
Fürdessük sóhajunkat,
ebben az elátkozott, lassú
hervadásban, nevezzük
fájásnak, könnynek azt
ami hulló, őszi levelek
alá komposztálta régi
igazunkat és hitünket...

A szél felkavarja, várja
nevetve a távoli égbolt
Kocsi-karaván-sor üzeni
Napkeleten: Elég volt!

Elég volt.

Mondd, a Neckar változott
azóta? Ott mosolyog még
a fába karcolt ünnep:
Glasznoszty, peresztrojka?
Dobban-e két gondolat
mint akkor, egy ütemben?

S vajon áll-e még az idő
a bohóccal Heidelbergben?







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.