Az öreg keszeg dala

Öreg vagyok én már,
fogadjatok keggyel,
még messze se látok,
kell a lóra kengyel.

Botom kis markomban,
reszketek, ha séta,
tegnap ettem tormát,
nincs ma maradéka.

Gyertek hát gyermekek,
játszunk együtt kettőt,
ketten játszunk hármat,
írtsunk hárman erdőt.

És, ha hárman pusztán,
verjük szét a boltját,
így az ég sem csillog,
kezünk átragyogják.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.