Ahogyan én...

Mondhatnám azt,
ahogyan a fák
amikor reggelente
rám nevetnek
de nem emlékszem
a platánok, gesztenyék
hogyan szeretnek
Ahogyan
Én
képes
vagyok
szeretni
szeretlek
Mondhatnám
ahogyan élő szervezetek
kapkodva oxigén után-
mély levegőt vesznek
Nem emlékszem
mások hogyan
szeretnek
Szeretlek, ahogyan
az én lélegzetem
megtelik veled
Csakis így,
csakis így szeretlek
Mondhatnám
mint a partok
ha kapaszkodnak
hullámok után
apály-dagálykor üzennek
nekilóduló tengerész
akaratnak, szíveknek
Csalóka a víztükör
fodor fintora,
Tudom is én,
vizek, vagy
mások hogyan
is szeretnek?
Szeretlek
ahogyan
Én
szeretlek
Látod:
elmondhatatlanul...






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.