A hatalmas, könyörtelen kontinensen



A hatalmas, könyörtelen kontinensen,
ahol ketten élnek,
összezárva,

négyezer mérföldre a hátuk mögött,
a földrész üres szívében
megmozdul,

sziklák és elszórt bokrok közt ólálkodva
elindul,
közeledik a vörös kősivatagon át,

időszakos folyó mentén,
jégkorszak-idelökte vándorkövek mellett
jut előre,

cserjével tömött kanál-völgybe
ereszkedik alá,
csapásokra lel a száraz bozótban,

átverekszi magát az araukária-sűrűn,
kimerészkedik a kazuárina-irtásra,
megáll, azt suttogja:

Szép vagy, mint egy kihaltnak hitt állat, amint
ásít, és visszapillantó-tükrében meglátja
a vadőr.

(Szép vagy, a tükrében ásít, és
a kihaltnak hitt meglátja, mint
a vadőr.)






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Harcos Bálint Összes (Budapest, 2002)
Kiadó: Palatinus