Vágydal

Gyere! Ne félj!
Bár mondtam,
erős a vágyam,
talán mégsem hordágyon visznek el.
Majd fékezem magam.
Belépsz,
szemed szemembe fúrod,
nyúlsz felém,
én gyáván rebbenek.
Húzódom még kicsit.
Soká nem bírom,
hisz rég nem jártál nálam.
Szemed kutat:
mi változott?
De már látod,
ugyanaz vagyok.
Ölelj, csókolj!
Sikoltanám az éjbe...
De suttogom magamnak,
még ne!
Szád lassan elindul felém,
kezem emelem hajadhoz,
a szikrákat újra érzem én.
Lágy simítások,
tavaszi szellő,
száj a szájra,
kéz a testre,
lágy puha felhő,
testünk az ágyba,
s zuhanunk
egymást keresve
a kéj mámorába.
Jöjj kedves!
Még, csak még közelebb!
Érints, érezz!
Látod itt vagyok!
Nem álomkép:
megint csak együtt.
Mellemről tépd le a blúzt.
Vagy gombold csak lassan,
s dúdolj hozzá egy lassú bluest.
Én is ezt teszem.
Kielégítem sóvár tekintetem,
s csak nézlek.
Rég láttalak.
Melledre hajtom fejem,
még mindig odaillik.
Pont oda, a gödörbe.
Istenem, mennyi pillanat,
mi elillan félrehallások miatt!
De most nem, nem hagyom!
Számmal játszom az ajkadon,
kezem bejárja tested zeg- zugát,
s bőröm már izzik kezed alatt.
Vess le mindent!
Vagy hagyd, majd én teszem!
Már indul is kezem,
remegőn, mint rég,
S szemem közben
rólad le nem veszem.
Látlak,
s káprázat vagy nekem.
Te vagy Istenem,
s valóm is.
Vágyam, álmom,
kegyetlen hercegem.
Hát add nekem Magad!
Hagyd, most én ölellek,
Te csak pihenj,
s ha elfáradtam,
majd te jössz, tudod,
megfelelő sorrendben.
Ha majd kezem
s szám már elfáradt
bebarangolva testedet,
Te járj át!
De még ne!
Hadd csókolom újra szemed,
s cirógassalak
mellemmel, kezemmel,
boruljak rád,
s hintázzak rajtad élvezettel
csiklandjon hajam,
mikor ajkammal bejárlak.
Jó, most Te jössz,
korbácsolj tovább,
s csitítsd a szenvedésem.
Magamba veszlek,
halk sikoly,
szád ne eresszen,
érezlek minden pontomon,
s olyan egyenes lesz minden.
Kisímúl, mint a tótükör.
Szemedben látom megnyugodtál,
s nyugszom én is.








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.