büszkeséged

tompa csontfényben ragyog
a viasz-árnyú éjjel
derengő álmok tengere vérrel
festett szentként lebeg

gigászi puszta szétterült idő
arcod szántásain múlt könnyek
gördülnek vegyülve a kéjjel
selyemként égnek hús máglyád felett

idézve éj utcák mámorát
verejtékben fuldokló létérzés
alkonyát szellemed tükörkép
múlt mámorú bársony felleg

tiltott sikátor a sav marta gondolat
égető az elme gyöngyfűzér násza
büszkeséged ékes ékszer
szemed éje múltad árnya





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.