Ábrándos április
Égi lámpát gyújt a nap
Arany palástja lebben
Rajta régi gyűrt kalap
Mégis tündököl ebben
Fentről néz a földre le
Igen óvatos reggel
Szembenéz a zöld vele
Elárasztja meleggel
Búzamező selyme leng
Ingét gombolva pózol
Szellő karjában feszeng
Kellő hajlással hódol
Virágszirmok potyognak
Puzzle képekké válnak
Néha helyben totyognak
Aztán tovább szállnak
Fodros felhők, ha gyűlnek
Folyton változó formák
Egymás ölébe ülnek
S kezdik a légi-tornát
S ki ábrándozva nézi
A bolondos áprilist
A látvány megigézi
És nem várja a finist
2007-04-25
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
