SPERMA, SLEJM, LINKELÉS

S arkamon állt az öntudat.
P arányi magva mélyen ül.
„E lélhetsz-é büntetlenül,
R eménykedvén, hogy nincs utad,
M essze hajítván magvadat,
A mely a szélben megkerül?”

S arkán perdült meg a világ,
L assan elérte túlfelét.
„E kezdetem zárt kerék,
J árj csak te messze, visszavár
M ind mi leporladt rég, de rég.”

„L egbelül lám te is tudod,
I nnen a messze: pillanat,
N incs oly szózat, mi megmarad,
K incsed hiába hordozod.
E ngem a szó nem birtokol,
L im-lom világod meghasad,
É s nem lesznek többé szavak,
S arkamon állsz majd szótanul.”






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.