[Itt hagytál...]

1.

Itt hagytál néhány üres lapot.
Hogy töltsük ki őket.
Halál időpontja, satöbbi.
Széttörtem. És apránként. De váratlanul.
Mint csokoládé nyulakat szokás.
Vagy a télapót.
A fejénél kezdve el.
Eszem magam miattad, látod.
Feleslegesen.
Emlékszem.

Csupán néhány alkalommal próbáltál.
Bevonni minket a drámába.
Amit te is csak vonakodva vállaltál el
Utóbb százszor is megbántad.
A nagy kiugrási lehetőséget késő volt elszalasztani.

2.

Láthatatlan eső a tócsa felszínén.
Csak a becsapódásokat lehet látni.
Közelről jól látszódnak az arc kráterei.

Akár ágyba is vizelhetnék.

3.

Szomorú fűz. Tenyérben bőrbarázdák.
Repedések a fán. A fejen tenyér.
A kivágott fába véstek egy fát.
Fekete joghurtos dobozok mindenütt.
A virágokhoz ízléses kockaföld dukál.
Feletted járunk. Pár évvel.
Pár sorral arrébb nagymama, és nagypapa teste.
Az embernek a saját sírhelyéhez semmi köze, ugye.
Te is csak miattuk vetődhetsz erre. Ha ugyan.

Nem feledted el őket is velünk. Ahogy mi téged.

Valaki karácsonyfadíszre emlékeztető gömböt hozott.
Meglátom benne eltorzult arcomat. Hogy mivé lett.
Ahogy Balázsban rád ismerek.
Magamban is rád ismerek.


4.

Ilyenkor sajnálom apát.
Ilyenkor sajnállak téged.

Aztán gilisztákat vágunk széjjel.
Ölünk a lesújtó, hegyes kapánk élével.
Gödröket vájunk ki. A gödör fölötti földbe.
A sírodon gyilkolunk.

Önkéntelenül a vonaglást, tekergőzést lesem.

A gödrökbe gyönyörű árvácskák kerülnek.
A gödrökbe gyönyörű árvácskák kerülnek.
A gödrökbe gyönyörű árvácskák kerülnek.

Tavasz van. Körülálljuk a sírodat.
Három nyugodt ember.
Akik nem gyűlölik egymást.

5.

A fejfa közepe.
Világosabb, mint a széle.
A szél felé sötétül.
Megfagyott felhők az égen.
Élek. Egy fal körém épül.

Ilyenek a viaszkezek is a hüvelykujj tövénél.
A Vénusz dombon.
Amit az életfolyó határol.
A fejfád jóslásra nyújtott nyitott tenyér.

6.

Nem tudom, mi az öröm.
Abban, ha valaki bábokat gyűjt.
Legyen mindig, kinek lehet.
Kiosztani a parancsait.

Hiszek Istenben.
Mi az hogy!? Nagyon is.
Csak egy szavát nem hiszem.

7.

Az összes kuruzslót le kéne lőni.
Szó nélkül. A Dunába. Vagy a pívizükbe.
A picsába.

Ebben a  pívízben is mennyire hittünk.
Apa csak hordta haza számolatlanul
a súlyos műanyag flakonokat.
Anya meg itta, itta. Mint valami elixírt.
Annyi pénzért akár lehetett volna is az.
Akkoriban mindent megvettünk,
nem pénzünk volt sok, hanem hitünk.
Hogy lehet kezelni ezt a problémát

Mindent, amire azt mondták, használ.

Öt év telt el.

Mostanra csak a műanyagflakonok maradtak.
Sárosak a használattól.
A flakonok oldalán még mindig ott a Pí jel
egy-egy viharvert matricán.
A Déli temető kútjából hordjuk a vizet benne.
Hordjuk csontjaid fölé.

Tele tárral akarok orosz rulettezni
mindenkivel, aki hiteget.

Ők kezdenek.









Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.