Tudom a sorsom
Tudom nem jutok messze
tudom a sorsom
tudom mi van
a viadukton túl
a kiközösített Rác-templom
tornya mögött
nem messze mint a kő
mit hegy verejtéke görget
a visszeres lábakon
mint korpás hajszál
ha csap torkába forog
nem messze csak
mint az olvadt hó
ha eresz-csatorna bádog lábfején
pattog ropog
tudom nem jutok messze
igen
s e tudás lehull rólam
mert azt is tudom
hogy veled kedves
egy vagyok
hogy hozzád tartozom
mint folyékony halmazállapotokhoz
a csobogás.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Kötetben: Életjel (Eger, 1986)
Kiadó: Fridél Lajos
