Titok

Olyan világban élek, mely titkokkal teli
Élt éltem mindig össze-vissza szeli
Egy láthatatlan valóság a nyíli felszín alatt
Nekem szól. Az enyém, csakis hozzám szalad.

Mert a tömegben, mikor magam vagyok
Meg nem szült titkaim, mit hátra hagyok
Hisz titokkal teli nyitott életem
A nagyvilágra néz a titkolt félelem

Kétségek közt él a titok, az Ő élete
Nem kérdi, hogy életedbe beléphet-e?
Bár az élet a lét élet titok szobája
Kiadni nem szabad, ez a titok szabálya

Van egy titkom, mindenki azt mondja
Senki sem mondja el, mi az Ő gondja
Én tudom, hogy egy titok titkokat szül
Aki hallaná titkait, az mind beleőszül

De az élet él, mert titkai éltetik
Hogy nincs titok, csak a naivak képzelik
Titokban él még maga a Titok is
Mert vannak, hát érik őt szitkok is

Mindenki hiszi, hogy vannak titkolt remények
Mindenki hiszi, hogy ketten titkon cserélnek
De nincs kivétel, mert gyarló minden ember
Nem sejti senki, hogy a titok mindenkit kedvel

Ha van egy titkom, és azt elmondom Neked
Marad egy fél titkom, Neked egy rossz heted
A titok azért titok, hogy élje életét
Önálló élet, élje kép képzeletét

Vannak titkaim, amik csak értem vannak
Így lesz súlyos csendje mindenféle hangnak
Mert csen a titokkal, titok a csenddel
Nem tesz ellent a titok a renddel

Gazdag a csend, mert milliárd a titka
Ha tőle tudsz meg valamit, az igen ritka
Titkaim tucatját a csendnek mondom
Ha nem így teszek, a helyzetem rontom

A titok titka, ahogy a titkot nyitja
A legjobb titoktartást a csend bizonyítja
Titok az életem, mert hát ezt reméltem
Titok marad ott is, ahová léptem

Egy gondolat bánthat, a titok mit jelent,
Csak gondolom. A múltat, jövőt, jelent.
Hisz életem csakis titokban élhetem,
Gondtalan életem, csak titokban félthetem.

Rendben van az, hogy a titok nem szól,
Ha a titok szólna, az már öngól.
De lelkemben, mint bunkerben sok Titok,
Zárt ajtókra én csak nagy ritkán nyitok.

Tisztán állok az élet bűnbarlangjában,
Titokkal lelkem élem életem a mában.
Bármerre nézek, titokkal teli a világ,
Ha nincsenek titkaim, senkisem imád.

Volt úgy, hogy a titok ölelő karjai között,
A titkok néma serege a szívembe költözött.
És vártam a választ, de a  titok az titok,
Az édes élet éles képére bandzsitok.

Több dimenziós képet kapok jóról és rosszról,
A titok burka megóv mindenféle kosztól.
Csendes magányom a kisebb-nagyobb titok,
Velem élnek, velem jöttek, velük maradok.

Lételemem, hogy életemben van fehér folt
Hogy ki, mikor, hogyan, és miért szólt.
Eltitkolt titkok mása már másé,
Szívem a szívedé, a szám a szádé.

Ha titkom megosztom, elmarad a remény,
Más gondja lesz, ha titkom nem az enyém.
Bár hiszem, hogy reményem mindig is a szeretet
Aki titkon remélt, nem hiába keresett.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.