Homályosan látok

Olcsóbb lett néhány gondolat. Van,
amit megspórolhatok. (Meddig
kísérnek szeretteink, és mivé leszek,
ha vagyok.) Útra kelni is egyszerűbb.
Nézni, hogy hívogat a múlt. Mesélni
neked, többnyire kérnem sem kell,
kapok. De várj csak, egy pillanat.
Összeszedem magam. Rendszerezem,
mi volt, ha volt, és mi van most, ha
van. Elmondani lesz nehezebb:
kedveskedtél megint, és úgy fordítottam
el fejem, mint aki csöndre int.
Tudom már, milyen a szenvedély,
cirógat egy-két szavad. És nem
akarom, hogy versbe írd, és nem
akarom, hogy tagadd. Persze, ezt
be nem vallhatom. Csak takargatom
magam. És úgy teszek, mint ki
elfeled, mert már más játéka van.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.