Alvó Európa

mindent elnyel a mély ködös éj ez a tejszinü tenger
alszik a távoli domb árnyában a város az ember
fényeit égeti még
psilog a csillagos ég

horgonyt vet kikötő csönd utcák öblei mélyén
kábult házsorok álmát füstöli égre a kémény
alszik az utca a ház
szunnyad a köznapi láz

pultokon aliszik a vonzó édeni alma a holmi
bankkártyás kicsi fülkék megszűntek zakatolni
túl a vevőrohamon
jussuk e kis nyugalom

alszik a reklám biznisz-centrum kassza bevétel
alszik a zizgő hűtők kincse a sok finom étel
gyűlik az üzleti méz:
alszik a bankban a pénz

horkol az Áru a nagy nőcsábász édes az álma
gyűjti a hímport holnapi újabb csábmosolyára
ajzani Nő tudatát:
higgye a talmi csodát

nyugtalan alszik a tévé felböfög esti riportot
dúsan habzó változatában az emberi sorsot
cikkan az éjben a drót
nyomja az új epizód

míg fiatal pár álmodik új bútort a szobába
alszik a sok-sok bútor a helybeli fitt Ikeába
köztük a sárga a kék
isteni kis kanapék

völgyben szállong városok őrző szellem füstköd
diszkó reflektorpászmája az ég fele döfköd
elnyeli matt sugarát
égen a vattakabát





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Jelenkor, 2002.05.