Mint a jó halál

Vannak férfiak, akik csak a feltűnően szép
nőket veszik észre, s vannak, akik csak
a feltűnően csúnyákat, s akadnak olyanok is,
akik a se szép, se csúnya hölgyeket favorizálják,
azok után kószálnak egy életen át, mert köztük
vannak egy-egy külső vonás, vagy belső tulajdonság
világcsúcstartói. Az ilyenek között látni a  legszebb
hajúakat, a legjobb lábúakat, a leggyönyörűbb
szeműeket, a legbársonyosabb bőrűeket, s a
legformásabb keblek büszke tulajdonosait, s
valószínű, hogy a legtisztább lelkűek, a legjobb
szívűek, a legkedvesebbek, a legokosabbak,sőt, a
legjobb szeretők is közülük kerülnek ki, s kiderül,
hogy a szépnek se, de csúnyának se mondható
átlagból egy ízléssel elhelyezett szeplőfelhő, egy
durcásan összeszorított ajak, egy áttetsző fülcimpa,
egy őrjítő térdkalács, vagy egy átkulcsolható boka
lesz az, amitől és amiért eldől véglegesen a játszma,
s a nők, a drágák, a nem szépek és nem csúnyák
halálpontosan tudják egyetlen rendkívüli fegyverüket
azon férfiak szívének szegezni, akik rázkódó
postakocsikon minden ősszel elindulnak Podolin iránt -

- mondja Szindbád, aki már
nem utazik, nem kószál, csak
vár, ezeregy éjszaka óta
álmodja, hogy eljön érte, tán
utoljára az a Poprád-csobogású,
hajnalillatú estike-lány,
és elviszi, mint a jó halál.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Parnasszus,