Sziszüphosz

nagyapám építkezhetett így
ötvenegyben
bontásból visszamaradt cserepekből
bombázás után kimentett féltéglákból
szomszédok nevére szóló
mész- és cementjegyekből
helyi pártvezérecskék
leereszkedő cinkos kacsintása mellett
így épült ház a családnak
így lett összekaparva az
mi lényeg
harsogó öndicsőítés
zakatoló mozgalmi indulók
éjszaka felbőgő fekete Volgák
hajnalban berregő csengők kakofóniájában

harminc évre rá
amikorra apám építkezett
a régi építőanyag használhatatlanná porladt
egy élet munkája
sitt és törmelék
még úgy-ahogy megfelelt
nyúlólnak fássufninak lomtárnak

így gründolok össze ma én
ahogy nagyapám építkezhetett ötvenegyben
reklámblokkok hangrobbanásainak
másodpercnyi szüneteiben
apró lakot a csendből
így keverem ki
szivárványszín plakátokból
a fehéret és a feketét
így építek fel
óbégató szalagcímek között
betűről betűre
valamiféle igazságot

ha másra nem
még úgy-ahogy megfelelhet egyszer
fiamnak
hátha jó lesz
nyúlólnak fássufninak lomtárnak
belepakolni
jószágot kacatot
zsivajgást és hazugságot






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Napút, 2006/3