NAPLÓK: Árny a fényben Legutóbbi olvasó: 2026-09-12 06:30 Összes olvasás: 12535| 34. | [tulajdonos]: Beszélek hozzád | 2017-12-02 02:22 | Beszélek hozzád, hogy ne legyek egyedül!!!
Magamba kucorodom, és föl-föl emelve néha a fejemet, tekintgetek ki a nagyvilágba. Tényleg egyedül vagyok, vagy van azért még valaki rajtam kívül is a Földön?! Néha kételkedem. Nem tudom mikor alakult ki bennem ez a hiányérzet? Nem tudom mikor alakult ki bennem ez a szeretetéhség? Vajon már az anyu pocakjában?! Próbálom elképzelni magamat eredő helyemben! Nem megy. Nem tudok felidézni semmit. A korai időszakból legalábbis! Nem hallok énekhangokat (dalfoszlányokat), nem hallom, hogy beszélnének hozzám, nem érzem apám kezét anyám hasán, hogy szeretne velem kapcsolatba lépni valami módon, világra jövetelem előtt. Aztán születésem előtt egy hónappal két ember összefeszül, ha kijövök majd óvóhelyemről és tudok majd fogalmakat alkotni, alighanem a szüleimnek fogom majd nevezni őket. Apám őszinteségi rohamában (ha már történt valami disznóság, legalább a szája ne járna!) elárulja anyámnak, hogy időközben lánya született. Pápán éltek akkor, vagy Várpalotán? Nem is tudom! Közeledik a karácsony, most először gondolok arra, talán téged is köszöntenem kellene, édes nővérem! Anyám majdnem elájul, érzem, ahogy kapkodja a levegőt, síkit velőtrázóan, apám próbálja nyugtatni, anyám üvölti, ne próbálj hozzám érni, muszáj orvost hívni, még egy óra ebben az állapotban, és elindulok a szülőcsatorna elkamínóján, első odüsszeiámon. Nagyapám jön anyámért, hogy hazavigye őt Gádorosra, ahol 1952. december 19-én 10.15-kor a helyi zöldkeresztben olyan hangerővel sírok fel majd a bába kezében, hogy kis híján leejt, egy kicsit meg is csusszanok a kezében, de még időben sikerül elkapnia, mielőtt földet érnék. Anyám rám néz és elmosolyodik, mikor a tenyerével az arca fölé emel megtisztítva a magzatmáztól, pont olyan vagyok, amilyennek megálmodott, csigás fekete hajam van, és mikor nagynehezen kinyitom csipás kis szememet, búzavirágkék tekintettel (nem is értem, vagy talán nagyon is, hogy miként is vált ez aztán haragos tengerzölddé?) fintorgok a köröttem lévő világra, de aztán jobb, ha mindjárt mellre vesznek, különben éktelen óbégatásba kezdek.
Emlékszem, volt egy fekete-fehér fotó a családi fotóalbumban, valamikor 1954 nyarán készülhetett, meztelenül guggolok lógó pöcörővel az udvarunk közepén, valahol a háttérben egy fémvázas hintaló, fekete vagyok, mint a néger, éppen csak a szemem fehérje világít. Mióta az eszemet tudtam, mindig szégyelltem azt a képet. Anyám mutogatta a családban boldog boldogtalannak! Legszívesebben kikaptam volna a kezéből és miszlikbe téptem volna! Volt azért még egy-két dolog, amivel ki tudott volna űzni a világból, de egyelőre ennyit!
Azt a fényképet viszont szerettem, mikor fehér blúzban, fehér szoknyában, fehér magas sarkú cipőben áll az én gyönyörű ébenfekete hajú anyám a kertkapuban, fogja a kezemet, néz le rám, rövidnadrágos kis „lelencére”, én meg keresem a tekintetét, hogyan is veszhetnék el abban a gyönyörű szemében?!
Azért nem voltam én mindig olyan szégyenlős. Emlékszem, Miklós Katáékkal voltunk szomszédok. Szüleink együtt mentek el szórakozni Vásárhelyre. Én tíz éves voltam akkor, Kata tizenhat. Nyár volt, pizsibe öltöztetve vitt át anyám, foglaljuk le magunkat valamivel, és lehetőleg időben feküdjünk le aludni. De ugyan mit is lehetne egy tíz éves kiskrapekkal játszani? Kata csiklandozott. Persze bepisiltem. Levetette rólam a pizsi alsót meg a kisgatyát, kiterítette száradni. – Hmm, meztelen vagy! – mondta. – Hmm, meztelen! – vontam meg a vállamat! Kártyáztunk, labdáztunk kicsit, aztán meg kergettem Katát az asztal körül. Tizenegy körül zuhantunk fáradtan az ágyba, melléhez dugtam a fejemet, a tenyerem combja közt lapult. Így is találtak ránk reggel. Egy ideig úgy hívtak: a kis Rómeó!
Rossz a magány. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire igénybe veszi az ember idegszálait. Sokszor elképzelem, milyen jó lenne téli álmot aludni! Néha hiányzik az édesanyám! Hiányoznak az elmaradt simogatások! Már azt sem bánnám, ha mutogatná a szomszédoknak azt az utálatos kis pöcörős fényképemet!
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
