NAPLÓK: samuszöveg Legutóbbi olvasó: 2026-09-01 00:43 Összes olvasás: 5043| 7. | [tulajdonos]: 6. :) | 2013-06-09 12:57 | Hú, ma lifteztünk mamával! Ilyen lehet a pokolra szállás?! Az utcán tűzött a nap, mint a katlan, autók dübörögtek, szélvédőkön rovarok, önkéntes merénylők… lelték halálukat. Se híre, se hamva a jó levegőnek, meg a madarak csicsergésének! Jobb lesz, gondoltam, ha fölmenekülök emlékeim padlására. Jaj, mama a melled tanította meg nekem, hogy mi az a meleg! Hú, ezt elmondom magamban többször, mint mantrát, annyira jó! Mama, nézz csak felfelé! Látod, a fák ágaikkal megpróbálják megérinteni egymást!
Hirtelen megszólalt a perpétummobile. Megbocsátottam mamának, hogy nem figyelt rám, hisz a papa hívta. És reggel nagyokat kacagtam papán, mert a szakállán zabpehely ült, mint egy pici lepke. Szerencsére nem hallotta, még csak belül tudok nevetni. Az persze már igazán zavart, hogy mama annyira belemélyült papa búgó hangjába, annyira eltávolodott tőlem, talán a mennyekbe, hogy nem hallotta a nyüszögésemet. Na, majd sírok nekik este, és ha észreveszik?, kenegethetik nyugodtan karomon, combomon piros, duzzadt szúnyogcsípéseim.
Különben tegnap este láttam, hogyan kell csókolózni! Testet testbe fonva. A pelenkába kapott mama és papa tőlem is valamit. A szomszéd néninek ma átvihetnék, aki a túlsó erkélyen leszarja mindig, hogy épp levegőznék: rám fújja a füstöt. Persze megértem, én se szeretném, ha klimaxos, felfuvalkodott béka lennék. Ráadásul sejtem, ő lesz a „bébiszitterem”. Lehet, hogy köt vagy horgol majd nekem: sapkát, sálat, takarót? Nagymamáim pedig vigyázzák a távolból!
| |
| 6. | [tulajdonos]: 5. :) | 2013-05-31 17:57 | Hú, ma Pünkösd van! 4 kilónál több vagyok már öthetesen rég. 11-re jött mama barátnője. Piros körmei megbabonáztak? Meg. És úgy beszélgettek ágyamnál percekig, hogy a szájuk se járt. Majd én is megtanulok valamikor szívből olvasni?
„Mama, ha lesz egyszer húgom, olyan legyen, mint a hópehely, tipegőben. Szeretheted jobban nálam. Nem fáj majd. Pár év múlva nyaraláskor ti egymás körmeit festitek, mi horgászgatunk, regényeket olvasunk papával. Este te halat sütsz, papa ráncolja kicsit homlokát, de húgom csivitelése felébreszti.”
Monológom mamáék nem hallották. Már a konyhában táncolt mindenféle zöldségeken a kezük.
Papának este mindent elmeséltem. Nevetett, megegyeztünk, nem haragszunk meg mamára: egyforma farmert vett nekünk. Bár nekem jobb volt meztelen és szerintem papa is így gondolja, ma is nudizott itthon.
Sokszor álmodom a húgomról. Puncija lesz! Nem mondom majd neki, hogy pinád. De ha ő azt mondja: farkad, nem sértődöm meg, ígérem. Szeretni fogom, azt is, ha együtt fürdünk.
És nekem is lesz barátnőm!
| |
| 5. | [tulajdonos]: 4. :) | 2013-05-29 07:06 | Hú, a papa ma reggel káromkodott. Először ment dolgozni, mióta én otthon vagyok. Sajnálom, de éjszaka fájt kicsit a gyomrom. A főnök meg fogja érteni, mondtam a papának, de süket fülekre találtam. Ne tudjátok meg mi folyt a kávé után! Papa elment, a hasam is. Már pirosodott a fenekem, mire végre mama magához ölelt. Hagytam, hogy megnyugodjon. Nem sírtam, pedig nagy sz@rban éreztem magam. Én vagyok mindennek az oka? Nem hiszem, mert mama énekelt, miközben pelenkázott. Csodálatos a hangja. Szebb, mint Halász Juditnak! Bár nem aludt nálunk széken a kabát, és Samu a nevem, de a cukrot szeretni fogom, azt hiszem.
Komolyan mondom, mindjárt sírni fogok. Mama nem hallja, hogy rugdalózom?! Hess! Hess! Ja, vagy úgy?! Mosó Masa mosodásat játszik megint! A kék csíkos tipegőmre gondolom, nagyon vigyáz, az az első ruhám! Talán egy hét se kell már, emlékbe elteszi, a dobozt szalaggal átköti. Este majd elmesélem papának, hogy mama a rózsaszín pongyolában olyan volt, mint a selyemcukor, és a szúnyognak meg kampec lett. Biztos rögtön rám nevet. A próféta szóljon belőlem!
| |
| 4. | [tulajdonos]: 3. :) | 2013-05-27 20:31 | Hú, nagy sürgés-forgás, babafogás forgott ma nálunk kockán! Reggel itt járt a védőnő. Hangját már ismertem: még mama hasában basáskodtam, amikor egyszer eljött, hogy megnézze, jó helyre születnék-e, bár nekem ez nem volt kérdés. Ma is duruzsoltak pár percig, aztán mama pucérra vetkőztetett. A védő néni felém hajolt, haja megcirógatta az arcom, de mégse hagyhattam a férfiasságom! Még mit nem?! Azért azt nem! Kapálóztam, rúgtam-vágtam, épp fülrepesztő ordításra készítettem a számat, de mama megmentett. Legyen a barátodnak fitymaszűkülete, átkoztam meg a védő nénit végül. Később megbántam. Majd jóváteszem, ha ismét meglátogat. Talán nem nyálazom össze az ujját, amikor a spatulával a számba nyúlkál, vagy azt mondom neki, hogy a mama és a nagymamáim után ő a legszebb nő, akit valaha láttam. De különben tényleg tetszik, ha nevet, az arcán a szeplők ide-oda ugrálnak.
Persze ez még mind semmi! A védőnővel a papa is elment. A megállomásra. Sokáig szolidárisan izgultam mamával, és szopni se tudtam. Amikor nagymama belépett a szobámba, a porszemek is csillogtak a levegőben. Az ágyamnál elállt a lélegzete. Nem nyitottam ki a szemem, nem akartam zavarba hozni: egyfolytában szipogott, a szíve meg legalább 120-at vert. Többet, mint az enyém. Hosszan gondolkodtam, mit mondjak neki, hisz … „ A nagymamák az emberi faj különleges egyedei, akik szeretet-túladagolásban szenvednek. Az őket megfigyelő tudósoknak sikerült rájönniük, hogy a velük különös kapcsolatban lévő unokák azért keresik a velük való találkozást, mert a nagymamák nagyon finom dolgokat tudnak készíteni, amit tudományos nyelven süteménynek nevezünk. Ez a sütemény (Nevezzük így, hogy hűek legyünk a tudományos szaknyelvhez!) különleges összetevőkből épül fel, mint például: a nagymama szeretetéből, cukorból, csokiból és hasonló, a tudomány által még nem teljesen feltérképezett, titokzatos összetevőkből. A nagymamákat a tudósok hosszas tanakodás után az emberi faj (Homo Sapiens) egy különleges osztályába sorolták be, a szeretetteljes ember alfajba, azaz latinul: a Homo Sapiens Seretetteliusba. És mivel a nagymamák az emberi faj számára mindig nagyon fontosak lesznek, a tudósok védetté is nyilvánították őket.” Mindezt papától tudtam. Ő írta ezt a szöveget tizenegy évesen a dédnagyimnak. Nemrég olvasta fel mamának, amikor én még csak hasfalán át hallgatóztam.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 3. | olvasói: értékelés | 2013-05-27 13:29 | | Gügye gagyi gügyögés egy vén dilettáns celeb által közzétéve. | |
| 2. | [tulajdonos]: 2. :) | 2013-05-27 13:13 | Hú, ma délután sírtam nekik vagy harminc percet! Igaz, megnyugodtam, amikor a papa pár perc után felvett. Nagy nehezen felkelt a karosszékből, ahol a mobiltelefonját nyomogatta, de hát előtte megijesztettek! Gondoltam, majd csak kitalálják, mi bajom. Hamar rájöttem, hogy mama a konyhában csak habot ver, (papa „édesszájú”) de a brrrr, brrrr, brr, brr hangoktól égnek állt a hajam. Biztonságképp papa ezüst nyakláncát elkaptam. Kicsit küzdöttünk. Próbálta kiszabadítani, de nehezen sikerült neki, hisz én majdnem olyan erős vagyok, mint ő.
Este mosolyogtam nekik egyet, bár az orvos szerint még nem lehet. Olyan viccesen nézett ki papa! Mama a fürdőhabommal a szakállát kifehérítette. Hát, utána kicsit zavaros lett a helyzet: nehezen ment a mosoly, a víz meg egyre sárgább, de nem vették észre, egymással voltak elfoglalva.
A mama teje különben igazán pörfikt. Lehet, a netről tölti le? Mindig ott van mellette a tablet, mint nagymama mellett a kedvence, Mirmúr. Nekem meg odatesznek élettelen állatokat? Zsiráfot, macit, kutyát. Ha tetszenek is, hogy jöjjön így ágyamba a világ?!
Kihallgattam őket, hiába suttogtak, amikor aludtam. Holnap, életem második szombatján először megyünk sétálni! Mama már eltervezte, mit ad rám, a papa pedig látta a járókelők arcát!
Az utcán is én leszek a legnagyobb csoda?
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1. | Janáky Marianna: :) | 2013-05-26 12:41 | Na, a papa végre megfogta azt a szürke kosárszerű valamit, mama meg beletett. Hú de óriások a szüleim! Mama előtte még megnézte a pelenkám, de nem szereztem neki örömet. Valami zavart. Rám csatoltak egy övet. Ketten buzgolkodtak. A hasamat nyomta az a vacak, de oda se neki! Kirándulni megyünk?! Hiába tátogtam, néztem fel rájuk, csak a kocsi ajtaja csapódott. Hogy az utcán micsoda hangzavar volt? Kezdtem visszavágyni a kórház nyugalmát.
Mi tetszett ott a legjobban? Az orvosnak, aki mamából kihúzott, pipa illata volt. A nővérke hosszú ideig fürdetett. Kapott is pár cseppet a szemébe! Ő lesz a zöld satyis szerelmem? A legjobb mégis a mama cicijét megfogni! Jobb, mint a hasában a köldökzsinóron ugrálókötelezni.
Később az ágyban jókorákat cuppogtam neki, hogy megnyugodjon. Megérdemelte, mert végül 56 cm és 4 kg lettem. Szüleim nem tudták, hogy az orvossal megbeszéltük (na jó, a szívhangjaink): április 25-én lesz a nagynap. Aznap este a csinadratta elmaradt ugyan, de ma otthon épp kidurrant egy léggömb, amikor mama betett a kiságyba. Én rásegítettem, hogy legyen később a pelenkával is gondjuk! Szép szoba, néztem körül. A sok lufit nem nekem vette papa, tudom, (még pótolhatja!) de mama örült. Amikor végre megnyugodtunk, alaposabban átvizslattam a helyem. Szerintem nagyon szerethetnek: mindenhol és mindenhonnan színes akármik lógtak. A tapétán meg épp felébredt a majom és az elefánt. Egy kis vízzel én sem maradtam adós! Irigyeltem a szüleimet. Szeretlek, szeretlek, mondták. Majd csak mondják nekem is, gondoltam, miközben mamát kicsit féltettem, mert papa olyan szorosan ölelte, hogy én tuti nem bírtam volna ki!
Ígérem, ma sokat szopok, hogy mama reggel papának mesélhessen! Cserébe ők meg nekem este ketten! Úgy lenne fair, nem?!
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
