NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2026-06-12 23:50 Összes olvasás: 4863108| 1927. | [tulajdonos]: vágy | 2026-05-06 16:25 | Arra vágyom, hogy mikor egyszer
túl leszek rajta végre,
leüljünk és megbeszéljük.
Behajtva a nagykapu mögöttem végre,
leülünk a hintába kint,
borral kínálsz, vagy kávét főzöl,
ahogy szoktuk. S mikor végre
leülsz magad is, sort kerítünk
a versekre is, amiket az utolsó
időkben kívülről megtanultál.
Elmondom, bár ezt igazán nem szoktuk,
hogy miután meghaltál és
egy dokumentumba szerkesztettem őket,
olyan volt, mintha a lelked zárnám
dobozba, később meg, mikor rám
került a haldoklás sora, beszélgetés
lett belőle, beléd kapaszkodtam,
mint réges régen a kezedbe,
hiszen te tudtad, amit a környezetemben
senki sem, hogy milyen ez,
ami most van.
Sóhajtasz majd, szinte látom,
és mondasz valami vicceset,
kitekerve igét, közhelyet,
festett egekből
kancsal tanulságul.
És töltesz,
bort, nyári délutánt, ami
régen elmúlt. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
