NAPLÓK: nemCasanova Naplója
Legutóbbi olvasó: 2026-10-27 11:38 Összes olvasás: 3543| 2. | [tulajdonos]: talán | 2017-12-09 20:52 |
..Adtam a hírdetéseket rendíthetetlenül és egyébként volt hogy azért néhányan válaszoltak rá. Addigra már azt hittem, hogy nagyokos vagyok a nõk terén, de ezt megcáfolta minduntalan a sikertelenségem. Válaszoltak a hírdetéseimre, de valahogy közös hangnemet senkivel nem tudtam találni. Mindig is koravén voltam és hát tízenhat-hét évesen számomra valahogy csitriknek, kislányoknak tûntek a korombeli lányok. Az idõsebbeknek meg én voltam kölyök. Az osztálytárs-lányoknál meg nem is próbálkoztam. Õket valahogy elkápráztatták a vagány srácok. A vagányság volt a trendi. Meg még most is. Na meg a "rosszfiúság", a csibészség. Én ennek nem igazán
értettem az okait, és én nem is tudtam tipikus rosszfiú lenne. De nem is éreztem ellenállhatatlan vágyat, hogy az legyek. Ahhoz voltam szokva, hogy inkább simlis legyek, mint vagány. Játszottam, pontosabban rájátszottam a magányos farkas, a kivülálló imidzsemre, mert úgy éreztem, az azért megvolt. Így próbáltam a nõknek tetszeni, mondván Õk szeretik a titokzatos pasikat. Ebbe lehet igazság, de minden esetre legalább annyira voltam titokzatos, mint távolságtartó, mert valahogy senki nem akadt a horgomra. De senki. Nem is igazán értettem a dolgot. A filmekben mindig mûködnek az ilyen stratégiák, de azért a valóság kiábrándítóbb. Akkor aztán stratégiát váltottam, vagy csak egyszerûen tanulékony voltam. Ha nagydumásnak kellett lenni, akkor az voltam. Már javában dolgoztam a szakmunkásképzõ után, amikor megtört a jég, vagy az elátkozottságom. A barátommal egy szórakozóhelyen összeismerkedtünk két lánnyal. Az egyikõjük csodaszép szõke fürtös lány volt, én meg elõadtam a nagymenõt...
F.köv.
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
