NAPLÓK: ez rettenetes Legutóbbi olvasó: 2025-05-24 11:10 Összes olvasás: 80141| 6. | [tulajdonos]: névadó | 2003-09-19 15:01 | Ma semmi nem történt velem, viszont az egyik kolléganőm elmesélt egy kis történetet egy kutyakeresztelésről, úgyhogy ezt átadom a naplómnak. Oka ennek az is, hogy a ház rémes kis idegbeteg kutyája tegnap éjjel megharapott és ezt kissé nehezen nyelem le.
A hölgy egy keményfejű svábok által lakott Pest megyei faluban hatósági kutyaoltáson vett részt. Jöttek-mentek a házőrzők, majd sorra került egy babosruhás vénasszony is: madzagon vonszolt maga után valami kaffogó kis förmedvényt. Mikor megkérdezték az állat nevét, a gazda önelégülten így felelt:
- Kis Picsa.
A visszafojtott röhögéstől meggyűrődött arcok közül végül az állatorvos szólt ki:
- Komolyan tetszik ezt mondani?
- Nézzen rá. Nem fedi a valóságot?
Ez így volt, de mindenki érezte, hogy enyhén szólva groteszk egy ilyen nevet szerepeltetni a nyilvántartásban a törzskönyves sorstársak között. Mint ahogy jeleztem, a falu lakosság kissé csökönyös emberfajtából való, ezért az orvos óvatos hadmozdulatokkal indult el a jó útra terelés érdekében.
- Kis Picsa
Tehát a Kis a vezetéknév, a második meg, ha jól értem, a keresztnév.
- Kettős neve van. Ilyen sincs mindegyiknek a faluban!
- Szép ez, de nekünk elegendő a vezetéknév is, ez azért mégsem az anyakönyvi hivatal. Szóval akkor legyen: Kis.
A vénasszony vállat rántott. Az orvos a tollát a nyilvántartási ív fölé emelte, aztán keze megállt, majd gondterhelt tekintetét a gazdára irányította.
- Nem akarom önt befolyásolni, de hát ez a Kis, ez a Kis
Tudja, snassz ilyen névvel szerepeltetni ezt a dédelgetnivaló állatot. Gyere ide, kutyuli
A kutya hörögve állóstartot vett az orvos kezére A gazda egy fenékbillentéssel türelemre intette a ház kedvencét, majd gyanakodóba ment át:
- Tud jobbat?
- Hozzá inkább valami lágyabb név illene
Valami kedveskedőbb, tudja.
- Mit tanácsol?
- Legyen, mondjuk: Pici?
Az öregasszony meleg tekintetét a zsinórban tekergő, habzószájú utcarémére vetette:
- Végül is
Egyéb sem kellett az orvosnak: már véste is a nevet a papírra. Erőteljes mozdulattal a gazda elé helyezte a könyvet és árgus tekintettel figyelte, hogy megtörténik-e az aláírás. A sikeres aktus után felszívta a tűt és
Ennyi volt a mai nap, de azért az érdekességek biztos nem érnek véget, mert most felszállok a vonatra és ott mindig történik valami. A hétvégém érdektelen lesz, majd csak heverészek a szülővárosomban, anyám lakásának a mélyén, ahová havonta egyszer hazatérek. Viszek magammal néhány könyvet, aztán elverem velük az időt. Lehet, hogy idő mellett diót is verek a határban. Meg talán a pénzemet is elverem. Bár azt mindig elverem.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
