egy kis pszichológia: nárcisztikus

NAPLÓK: egy kis pszichológia
Legutóbbi olvasó: 2026-10-30 05:23 Összes olvasás: 11385

Olvasói hozzászólások nélkül

6.	skizo: nárcisztikus	2017-12-02 17:17
...nálam pont ez a helyzet. Én vagyok a család feketebáránya, mert valahogy nem tudtam pl. a gyűlölködést, vagy a vagánykodást meg úgy a zsiványkodást magamévá tenni. Így aztán az egész családom lemondott rólam, semmiben nem segítenek, mondván én egy satnya életképtelen bolond vagyok. És igen, anyám tipikusan viseli magán a nárcisztikus vonásokat. Egyszer véletlenül megláttam, hogy sír és nézi magát a tükörben. Az ilyen emberektől valóban minden kitelik. Anyám emgem többször meglopot pl. Közöltem vele, hogy albérletbe költözök, mire Ő meggyőzött, hogy adjam neli oda a pénzem, mert nála nagyobb biztonságban van, mint a bankban és én hittem a jószándékában, sokadjára. Aztán amikor kértem volna tőle a pénzem, valami ilyesmi választ kaptam: hát eddig mibül faltál b..meg. tíz fillért nem adok..Az ilyen káromkodások, átkozódások régebben mindennaposak voltak. Amikor azt tapasztalta, hogy sehogy nem tud manipulálni, akkor ment a kíméletlen, kegyetlen terror. Először csak lelki, később fizikai terror is. ÖTSZÖR záratott eddig bolondokházába és elérte hogy ebből négyszer kényszergyógykezelés legyen. Ami hivatalosan csak "kötelező" gyógykezelés, de a lényeg ugyan az. Az embert megfosztják minden jogától, és gyógyszeres kezeléssel, meg egyéb módokon "megrendszabályozzák". Volt hogy anyám olyan közveszélyesnek állított be, hogy karhatalom is kijött a lakásunkra a mentősökkel aztán nekem olyankor teljesen megszünt minden jogom. Automatikusan vittek a zártosztályra. Ja egyszer még a karhatalom mellé még egy TÚSZTÁRGYALÓT!..is küldtek. Nem is értettem sokáig a dolgot, mert végül is sose voltam agressziv. De a mentősök velem nem is foglalkoztak. A pszichiáterek sem. Amit anyám mondott rólam azt fogadták el ténynek..és hát tud színészkedi. Eleinte csak lelki terror ment, amit egyénként senki nem hitt el a környezetemben akárkinek meséltem. "Na megállj b..meg csak gyere haza.." Aztán az átkozódások sokszor szinte napi szinten. SZAKADJ MEG MINT A CITERAHÚR..VESZNÉL MEG A KENYÉRTŐL..A SZÍVED ROTHADJON EL..EGY NAPOS KORODBA KELLETT VOLNA MEGFOLYTANI.. Az enyhébb kategóriák, "hülye úr, te szerencsétlen, hülyék fejedelme" ezek szinte már nem is estek annyira rosszul. De a merő gyülölet sz nyírta rendesen a lelkemet, meg az állandó gyülölködés fizikailag is megbetegített. És a pszichiáterek nem velem foglalkoztak, nem engem támogattak valahogy tanácsokkal, hogy tudjam valahogy kezelni a dolgot, hanem mindenki anyámat ajnározta, meg az Ő mártíromsága domborodott ki mindig. Én meg voltam, vagyok a "büdös kölyök". Ha egy ismerősömmel találkoztam szinte sose az volt az első kérdés, hogy hogy vagyok, hanem hogy anyám hogy van.. Jellemző még, hogy amikor a sokadik öngyilkoddági kísérletem után 39 fokos lázban szinte agonizáltam, anyám letérdepel mindezek után elém a kórházi ágy szélén és fennhangon jajveszékelt..DRÁGA GYERMEKEM MIÉRT TETTED EZT VELEM?..Ezt elmondta vagy ötször én meg csak annyit tudtam mondani, hogy hagyják már békén, hagyják már békén...aztán nagy sokára jött az ápoló, hogy anyuka legyen szíves a beteget pihenni hagyni. Ennek az a pszichológiája, hogy magát állította be áldozatnak, a felelőséget meg nyílvánosan rám hárította a bűntudattal együtt... Sokat tudnék még mesélni ilyenekről, de a lényeg az, hogy tönkrementem. Anyám minden életlehetőségtől elzárt. Továbbtanulás, házasság, saját egzisztencia kialakítása stb. Párszor el tudtam költözni albérletbe, kijátszva Őt, de egyedül barátok, pénz meg támogatók nélkül senki nem tudd huzamosabb idejig meglenni.. Most meg ott tartok, pár évtized után, hogy megint vele kell hogy éljek és várom a csodát vagy tulajdonképpen hogy melyikőnk fog hamarabb meghalni...és azon imádkozok, hogy ha már az életem szinte másból se állt ki csak szenvedésből, akkor legalább a halálom legyen egyszerű és fájdalommentes.. Sajnoos a szakma, a pszichiáterek se veszik komolyam egy nárcisutikus személyben rejlő veszélyforrást..így aztán a világ felé a cukorfalat oldalukat mutatják, de egyébkén csak magyarországon tízezreket nyomorítottak meg, úgy, hogy valahogy mindig a megnyomorítottak viszik el a balhét. Ők a szerencsétlen bolondok akik megérdemlik a nyomorúságukat. Valami ilyesmi a társadalmi közgondolkodás.

Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!