NAPLÓK: csega2 Legutóbbi olvasó: 2026-07-30 06:09 Összes olvasás: 26142| 10. | [tulajdonos]: Modern | 2007-04-03 09:50 | Gyakran hallom a verseimre, más verseire, hogy nem elég modernek. De mitől lesz régies egy vers? A szerkezetétől? A benne használ szavaktól? Vagy attól, hogy ezerszer boncolgatott témáról szól?
Egyszer templomban voltam (nem túl gyakori esemény), Karácsonyi istentiszteleten ültem. A tisztelendő nő valami modernet, valami újszerűt szeretett volna előadni prédikációként, azonban nehéz minden évben valami újjal előrukkolni, ha egyszer mindig ugyanazt ünnepeljük. Végül egy furcsa beszéd született meg, ahol a kis Jézust a bébiként földre érkező Superman-hez hasonlította. Mondanom sem kellene talán, a templomban főként idős nők és férfiak ültek, akik valószínűleg, ha nem követték, hogy unokáik mit néznek nap mint nap a tévében, nem értettek semmit.
Hogy ügyes próbálkozás volt-e a beszéd, vagy sem, az egy dolog. Nekem az iránnyal volt a legfőbb bajom. A templomról mindig a régi, a klasszikus jut eszembe, és ami XXI. századi, futurista, valahogy elüt számomra, nem odaillőnek találom. Mint a halogén izzót egy kőkori barlangban. Mert kizökkentenek abből a kellemes időutazásból, ami akkor fog el, ha véletlen odatévedek.
Amikor először foglalkoztam versekkel, talán mert minden tanárom megfeledkezett a kortárs művészet bemutatásáról, mindig ugyanilyen időutazásban találtam magam. A "vers" szó hallatára egy régies, klasszikus stilisztika jutott eszembe, és elütőnek találtam minden modernet.
Ma már azért másként látom a helyzetet, és örülök, hogy rám szóltak, hogy legyek nyíltabb az aktuális irányzatokkal szemben. De olykor-olykor, ha a versekre nézek, eszembe jut ez a kérdés:
Miért kell mindig erőltetni a modernitást, akkor is, ha az nem odaillő? | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
