NAPLÓK: Versliget
Legutóbbi olvasó: 2026-06-13 01:42 Összes olvasás: 14160| 11. | [tulajdonos]: Antonia Pozzi | 2012-02-13 12:52 |
Antonia Pozzi versei Képes Júlia fordításában
Álom-élet
(La vita sognata)
Aki szól hozzám, nem tudja
hogy másik életet éltem
mint aki éppen
mesét mond
vagy pedig szent példázatot.
mert te voltál
a tisztaságom
arcodra bánatod
fehér hulláma hullt, ha téged
tisztátalan hangon hívtalak
téged, akinek könnyei
a szemeid legmélyéről fakadtak
melyek magasra néztek
s úgy szebbnek tűnhettem neked.
Ó ifjúságom
fátyla – fénylő ruhám
elenyészett igazság –
csillogó kötelék –
egész életemé
amelyet csupán
álmodtam talán –
s azáltal, hogy álmodtalak
drága életem
áldom a hátralévő napjaim –
melyek arra valók
hogy sirassanak.
1933. szeptember 25.
Az öröm
(La gioia)
Behunyt szemmel kérdeztem
– vajon mi leszek holnap?
Így még egyszer elmondattam veled
mosolyogva e kedves szavakat
– feleség
anya –
mese
szerelem idejéből
hatalmas korty –
bevégzett élet –
öröm a szívbe zárva
mint kés a kenyérbe
1933. szeptember 26.
Álomban
(In Sogno)
Néma csend – fehér
kristálybarlangok
mesékbe
merülök –
A szív a könnyeken át
egy égi tóra ér –
tágra nyílt szemekkel –
körül lilaakác.
1933. szeptember 28.
Hajnal
(Mattino)
Az összetört hold lassan
most tóvá változik
tükörsima felszíne
égszínkék.
A sziget közelében ciprus sorvadozik
a köd bekötözi
elrejtett sebeit:
némán fohászkodik –
másnapját az égnek ajánlva.
1933. október 1.
Bizonytalanság
(Sfiducia)
Kezem szomorúsága
túl súlyos ahhoz
hogy ne ejtsen sebet
túl könnyű ahhoz
hogy nyomot hagyjon. –
Szájam szomorúsága
mindig a szavaidat mondja
ugyanazokat
bár mást szeretne –
az pedig
a legkétségbeesettebb
messzeségé.
1933. október 16.
Bizonyosság
(Certezza)
Te vagy a fű, a föld, az ész
amikor valaki sétál mezítláb
a felszántott mezőn.
Neked hullámzik piros kötényem
és most ama néma forrásra hajlok
mely a hegyek ölébe burkolózik:
tudom hogy hirtelen
– délben a pintyek füttyével
összevegyül –
tekinteted szétárad
az enyém melletti derűs tükörben
1938. január 9.
Forrás: Antonia Pozzi: Parole, Arnoldo Mondatorei Editore az 1939-es kiadás 64-es kiadása, Eugenio Montale Nobel-díjas költő (1975) előszavával
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
