Vendég: Kötet1 nyers

NAPLÓK: Vendég
Legutóbbi olvasó: 2026-06-12 21:29 Összes olvasás: 23428

121.	[tulajdonos]: Kötet1 nyers	2026-06-02 12:37
Régmúlt 15 éves korom környékén járt ez a fejemben! Akkor még nem volt fészbuk, és senki nem kérdezte, inkább csak megmondták, mi járjon a fejemben, a fejekben. Direkt! Most inkább manipuláció útján történik ugyanez. Ha jó akarok lenni Ha jó akarok lenni, s nem segítetek, dühömben szerte kiabálnám emberek, ez az, ami fáj nekem! Fáj minden szó, amit felém kiáltotok, Fáj minden szó, amit belém szorítotok, s mert nem hallgattok meg, s nem is kérditek, ezért így meg nem értitek, hogy jó akarok lenni, hát segítsetek! Ez az, ami fáj nekem emberek! Jók! Rosszak! Bűnösök! Ártatlanok! Ránk figyeljetek! Mert mindnyájunknak fáj, hogy nem segítetek. Sokan vagyunk! Egyet akarunk! Mi jók akarunk lenni! Jók! Hát segítsetek! Átírva, 2015. szeptember.1. * Ha megkérdeznétek * Ha megkérdeznétek, mi az, amit innét Magammal vinnék? Azt válaszolnám. Mindent. Mindent, ami idekötött Hogy ne feledjek bánatot, örömöt. Vinném a szót, a tekintetet, A szálló krétaport, a villanyfényeket, A remény sugarait, a legszebbeket, A gondtalant, az érzelmeset, Mely engem ide szögezett. Elvinném a kérdéseket, s a feleleteket, A padokat, székeket, lépcsőfokokat, Vinném a csalódást, a szeretetet, A kedves, biztató mosolyokat, Mely engem örökké visszacsalogat. Vinném a tucatnyi szempárt, A mosolytól ragyogót, a könnyeset. Vinnék minden rosszat és jót, Minden mozdíthatatlant, és mozdíthatót, Amit megszerettem itt. S elvinném magammal a rettegést, S a vágyat, hogy szeresselek. Hogy szeresselek, te hűvös ész, te bálvány, Hamis szavú, hamis mosolyú, Testedben, lelkedben jéghideg márvány. Bélmegyer, 1970-1974 Hozzád menekülök Ha elveszteném hitem, S mert tudom, vissza többé Sosem nyerhetem, Csak Te mosolyogj rám, S én hozzád menekülök. Hiába köszönnek rám az emberek, Ha az utcán járva gondolataimba mélyedek. Érzem, hogy fáj valami itt benn, S hogy szenvedek, Mert félek! Hozzád menekülök. Ha elvesztenélek téged, Ez az, amitől a legjobban félek, A romlás sodrából ki hogyan kerülök? Ó mondd kedvesem, kihez menekülök? Bélmegyer, 1970-1974 * Magány Minden perc nyomot hagy lelkedben, Míg haszontalanul tűnik tova. Minden csepp vér kifakul testedben, Emlékek fojtogatnak, s menekülnél, de hova? Az idő falat épít köréd, S nincs kar, mely ilyen falat lebontana. A halotti leplet magad húztad föléd, Mert azt hitted, nincs már menekülés soha. Minden ábrándod hűtlenül elhagy, megcsal, Emlék szürke szemedből könnyet többé nem csal. Mások könnyei sebesen csurognak reád Az idő meredek falán, Mert jégcsap ujjaival kitépte Megkövült szíved a magány * HAZUDD! NE GONDOLJ MOST SEMMI MÁSRA, CSAK ARRA, HOGY ÉLSZ, S EZ ELÉG! MÁSOK SZERINT AZ ÉLET GYÖNYÖRŰ, HÁT HAZUDD! HOGY NEKED IS AZ! * Jelen Vámpíroddá tettél! Megmartalak! Szívom véredet! Kapcsolatunkkal, Megfertőztük egy mást! * Régmúlt Ősi vér csorog, Évezredes kőre, Homályba vész az emlékezés, Kiszáradt lelkek keringnek sorban, Fekete tengelyük, A nemlétezés * Nézd, álomszemeiddel, Mint terül szét a fekete felhő, Mint hullik belőle vérünk, Savas esőként csipkézve, Sóhajunk egét! Hogy földi valósággá derengjen, Mint ködszitás, Kínjaink megannyi permetcseppje, Mi hull-hull lefelé. * Múlt Elég félelmetes lehet, fáradtan, kialvatlanul, Egy 58 éves, szerelmes férjes asszony, Egy pici faluban, aki nem tud uralkodni az érzésein, az indulatain, S a végén, már tettein sem, De TITKOT kell tartania. * Forr a bor, pezseg! A harag, a düh eltávolította Anyukámat, mint egy dugót. A szerelem eltávolította félelmeimet. Vélt elvesztésed megnyitotta, a legtisztább érzések útját, A valódi szeretetet. * Megszűnt bennem a fájdalom, És a félelem a fájdalomtól. Már merek szabadon szólni hozzád. NEM KELL elmondanom semmit, És NEM KELL kerülnöm a fájdalmat, Amit az őszinteség okoz. Sajnálom, hogy nem lehettél hozzám teljesen őszinte úgy, Hogy meg ne büntesselek érte. * Életem fő játszmáitól megszabadultam, 58 éves, őszülő fejjel. Rossz vagyok, büntess meg! Bármit adsz, szeretetet, szerelmet, bizalmat, Vagy pénzt, tárgyi javakat, Azt én, elkótyavetyélem! • Reggel arra ébredtem, nagyon szeretlek. Ki s be tudok lépni abba a mezőbe, amit ketten építettünk. Hiába nem vagy, mégis megtalállak, Itt, magamban, a szívemben, a gondolataimban. Hozzád beszélek, s Te hallgatsz értőn, figyelmesen. Nem vonhatod meg magadat tőlem! Kinyújtom karom, és magamhoz vonlak. Nincs köztünk távolság, egyek vagyunk. • Apukámon múlt, hogy élek. Még senki nem akart engem olyan erősen, mint Ő. * Felfedeztem új képességemet. Tudok a szeretet hangján szólni. Sőt én maga vagyok a szeretet. • Mikor eldöntöttem, őszinte leszek, Felfedeztem, mennyit hazudok. Mikor elhatároztam, Nem játszok szerepeket többé, Felfedeztem, CSAK SZEREPEKET játszom! • Mikor kerestem önmagam, nem találtam. De egyszer csak találtam valamit, Ami fonálszerű, S amelynek mentén lépésről- lépésre, Közelebb-közelebb kerültem Igazi ÉNVALÓMHOZ. Így találtalak meg TÉGED! • Ha el tudtam volna mondani Anyukámnak, Ha meg tudtam volna osztani vele, Első, óvodai szex élményemet, Egészen másképp alakulhatott volna Anya - gyermek kapcsolatunk, S az ÉLETEM. De nem lehetett, s így nem volt esélyem, S akit rajtam kívül érintett a dolog, A TITKOT, sírba vitte. * Életem tele van TITKOKKAL, melyek soha nem derültek ki! * Kerestem határaidat, s ráébredtem, NINCS HATÁROM! A világ számomra olyan hely volt, Amelyben NINCS OTTHONOM! • FELÁLDOZTALAK, hogy megtaláljam önmagam, S így találtalak meg TÉGED! * Önmagába visszatérő kör vagyok! Mert, mi történt? Rácsatlakoztam a kimeríthetetlen, Végtelen energiaforrásra, azzal, Hogy megnyíltam feléd. • - Én-pszichológa! - mondtam én. - Lélek-bujkálás! - mondtad TE. - Jaj, de jó szó! Mindjárt elélvezek! – kiáltottam kacagva. - De könnyű téged kielégíteni! - nevettél. - Aláírod? - csaptam le a lehetőségre. - NEM! - volt a válasz. - Még azt hiszik, leszbik vagyunk! • Más kezét használtam a magamé helyett! Lehettem úgy öt éves? * Magányos farkas vagy, mondtad. Ez azt jelenti, odaadod magad nekem, mint eszköz, De nem nyílsz meg egészen. * Neked SZEXFARKASOD van, Nekem SZERELEMFARKASOM, Akik újra és újra enni kérnek. * ÍRJ! ÍRJ bátran! GYÓGYULSZ, ha írsz! * Vagy elfojtod a szex energiát, És szép csendesen megőrülsz belé, Vagy, és, megőrülnek tőled, Vagy, befogod azt is a vitorládba. • Életpálya Zsonglőrözök a férfiakkal Zsonglőrözök a pénzzel Zsonglőrözök a szavakkal Így jár az a bohóc akinek Nincs porondja • Félek Felek Házas felek Félemberek Feleségek • Kapcsolati séma Mekkora kör vagy? Mekkora ökör vagy! Elfogytam melletted, Mint a HOLD • Találós kérdések Miért szabadulnak fel egyes feleségek, Amikor a férjük meghal? Mert betölthetik a helyét, az űrt. Egészekké válnak. * Miért nem tesznek ki, A hirdetőtáblára hirdetést, Mikor gyermek születik. Miért nem szól ilyenkor a harang? Mert ez itt a halál kultusza. * Szilvi lányomnak Mindig is önálló voltál Öntudatos óvodás Mama megdicsért Azt mondta Van benned tartás * Én eltűrtem Anyukámnak, Hogy megszégyenítsen, megalázzon. Ő nem hagyta magát. Sőt, kivívtam rossz bánásmódját, Ami kijár egy rossz gyereknek! • Rájöttem, Anyukám, miért nem tisztelt engem? Mert meg tudott alázni. Hagytam magam. Csak a dac volt fegyverem, S nem méltóságom. * Gyermekkorom olyan koncentrációs tábor volt, Ahol nagy és jó konyhát vezettek. Jó ruhát adtak rám, és taníttattak. Túléltem, de a hasam visszavágyott. * Gyermekként, hagytam magam megalázni, A szeretetért, amit úgy éreztem, Hiába mondták, Soha nem kaptam meg! Legfeljebb épp nem haragudtak rám, annyira. • Anyukám egyenlő félnek tekintett a harcban. Meg akart törni, térdre kényszerített. Innen a megtört szívem, A harag, és bosszúszomj. * Két rivális gyermek harcolt a másik szeretetéért, De ő, felnőtt fegyverekkel. * Tegnap Tegnap, nagy fájdalmamban, Véget akartam vetni a kapcsolatunknak, Mert rájöttem, hogy nyitva hagytam a kaput, sőt kértelek, jöjj be rajta, Egy beszélgetés erejéig. S nem mondtál nemet! Azt írtad: - Jó, majd beszélgetünk! S a kaput én még nyitva tartom! Néha rettenetesen fáj, hogy nem jössz, hogy nem akarsz bejönni rajta! Ez elmém, szívem, lelkem kapuja, De testem sem mondott még le a reményről! A legmélyebb ponton tudatosult bennem, hogy ezt a kaput bármikor bezárhatom. Véget vetve ezzel, legvadabb kínjaimnak. 2014.November 7. * Fenn vagyok a mobil fészbukon Üzenetek jönnek, mennek Épp most szakítasz velem Eszköze vagyok a pillanatnak Sírok * Gyomlálom a hazugságaimat, a kert helyett! • Méltatlan helyzetbe hagytam belevinni magam, ősz fejjel. Az unalom, a kihívás, a kalandvágy, az anyai ösztön felébredése, a fontosság érzése utáni vágy, és a sajnálat furcsa keveréke motivált. * Reggelente a szeretet, s a szerelem birodalmában járok. Mit járok! Repülök! A gondolataim, s a lelkem, és a szívem, szabadok! Sírok e fájdalmas boldogságtól! Érzéseimnek, s könnyeimnek nincsen határa, se gátja! Délután, este, lesüllyedek az agyam, s a testem szövetébe. Mohó vágyam életre kel, s táplálék híján szétmarcangol engem. De ha tehetném, innám szavaidat, véredet, enném húsodat, szívnám levegődet, elvenném teredet, elfolyatnám az idődet, hogy tehetetlenül heverj karjaimban, és akkor, és akkor………………………………………………………………………………………………………………………………................................................................................................. • Jól teszed, ha nem hagyod kialudni a tüzet, amit ketten élesztettünk! Vethetsz rá, egy két szót, matricát. Melegedhetsz még nála, míg így parázslik. • Meg voltam nélküled 58 évig. Nehogy már, ne legyek meg, még vagy 20-ig! • Kétszer ugyanazt a hibát, nem, nem, nem követem el! • Ma délután, aludtam egy jót, egy meleget! Minden porcikám ellazult, s átmelegedett. Jó érzés volt, a testemben lenni. Álmodtam is. Ajtókat téptem fel, rafináltan leragasztott, papírdoboz szerű ajtókat, hogy megtaláljam Morzsit, a kutyámat, a hangját követve. Ugye nem kell magyaráznom, hogy mit jelentett ez az álom? Most értettem meg, egy hónappal később. • Ez az első délután, és este, hogy nem érzem a mellkasomban, a tátongó lelki seb, sajgó fájdalmát, kínját. Már nem csak körülötted forognak, keringnek gondolataim. Amit nem írtam le eddig, azt ezután, már nehéz lesz. • Nem mertem megírni neked. - Bár csak, még egyszer megtörténne! Jobban megbecsülném! Túl soknak éreztem. • Tónusskála Mindegy mi történik. Folytatódik-e a románc, vagy sem. Mi ez, ha nem a boldogság, és a szenvedés vége. Nagy kilengések után, megálltam középen, mint egy inga. Szinte unatkozom. Hosszú az élet, ez az 58, talán 70-80-90 év. Csörög a telefon. Csörög a telefon! Pici csalódás, hogy nem Te vagy. Feldereng hiányod, és lassan erősödik. Újra eleven az érzés, egy pillanatra. Ásítok. Négyszer. Álmos a szemem. Észreveszem, hogy már nem szorítom össze a fogam. Laza vagyok. Újra ásítok. Érdekesebb az Éjjel-nappal Budapest, mint ami itt van belül. Reklám. Le kéne zuhanyozni! Lefeküdni, aludni. Elmerülni, besüppedni a testembe. Nem nehéz megállni, hogy csak holnap menjek fel a fészre. • Ha kivenném a bort és a sötétet a történetünkből, kíváncsi lennék, mi maradna? Először azt hittem nem akarsz látni engem. A vénségemet, a ráncaimat. De most már tudom, hogy azt akartad, én ne lássalak Téged. Így könnyebb volt mindkettőnknek. S a sötét, bekapcsolta a szívem. Tényleg találó kifejezés arra, amit tettünk, hogy NOSZTALGIÁZÁS. Mondd! Hova vágyódsz vissza? Milyen történéshez, a múltban? • Ami kettőnk között történt e röpke pár hónap alatt, az leírható a TITANIC katasztrófájával. A HIDEG VIZI „délibáb”, vagy a felsőtükröződésű sivatagi, félsivatagi délibáb jelenségével. /Lásd. Wikipédia/ Jól neki ütköztem a jéghegynek! Jól belemarkoltam a délibábba. Igaz, mindig is egy olyan szerelmi történetet szerettem volna megélni, ami vetekszik a TITANIC C. film sztorijával. • Az érzelmek változnak. Jönnek és elmúlnak. De amit hatásukra teszünk, vagy nem teszünk, mint következmény(ek), mindig velünk marad(nak). * Most már reggel sírok, nem este. Egy ideje alig várom, hogy eljöjjön a reggel. Régen ez nem így volt! Már nem menekülök annyira az élettől! Régen nem értettem, mi a sors? Úgy éreztem, én alakítom az életem, s a sorsom, meghajlik előttem. Most én hajlok meg a sorsom előtt. Csak elfelejtem, hogy kívánok valamit, s az megtörténik. Oly erősen kívántam, hogy elmúljon, az őrült fájdalom, amelynek Te, nem okozója, elszenvedője voltál! Gyenge voltam, nem bírtam el. Még „ölni” is képes voltam, csakhogy megszabaduljak tőle. Egy egész élet összes fájdalma ez, ami csak azért nem roppant össze engem, mert a magja erős, feltörhetetlen, s a valódi szeretet lakozik benne, amit nem lehet elpusztítani, csak elnyomni egy időre, elfedni, eltakarni, eltorzítani, de megölni soha, s ott van mindannyiunkban, s mint ahogy az éltet sem lehet megölni, azt sem, de lehet, hogy a kettő egy és ugyanaz. Meghalhatunk mi mindannyian, de az élet él tovább, csak új formát ölt, s tovább viszi mindazt, amivel gazdagítottuk. E sorokat nem én írom! Az élet írja! A sors írja! Én csak eszköz vagyok a kezében! • Szabadíts ki engem a szégyen börtönéből! • Eszköz vagy az én születésemhez! • Nem voltam kész erre a szerelemre, Nem voltam kész, erre az életre! • Megalázom magam! Leborulok előtted! Nagyobb a szerelmem, mint az EGOM! • Életemben először, valami szilárdba, Valami biztosba kapaszkodom. Magamba! Láttam a sebet, amit okoztál magadnak, Amikor elvesztetted N.-t, a kutyádat. Láttam, hogy nagyon tudsz szeretni! • Folyton csak (s)írok! • Meghaltam, s megszülettem, három nap alatt, míg nem írtál, Lábra kell állnom valahogy! Élnem kell! • • Az ember természetes állapota a SZERELEM. Minden iránt, ami él! • Mindennek jelentése, jelentősége van! MINDENNEK! • Egy fehér cipőfűző hever naponta a lugas alatt! Mindennap többször elmegyek mellette. Ma reggel eszembe jutott, hogy fel kellene venni, De nem tettem, mert megzavarnám vele a gondolataimat. * Tegnap sokkal érettebbnek láttalak. Nem rohantál már, mint eddig. Mi történt, hogy nem rohantál? * Óriási felismerésem van! Kacagok rajta! Tudod mit cselekedtünk? Szerepet osztottunk egymásnak! Amit Te osztottál rám, Az nekem túl kicsi volt. Én nagyobb szerepekhez vagyok szokva. Amit én osztottam terád, az neked túl nagy volt. Lehet, még sose kaptál ilyet. Mindenesetre istenesen helytálltál, S éles elmédre vall, Hogy nem próbáltál belenőni! Mindenesetre édesen állt rajtad, Mint egy gyermeken, Az apja nagykabátja. Ha kilépnénk rendezői szerepünkből, Megihatnánk együtt egy pohár bort. Persze, csak ha van kedved és időd. Úristen! Miből maradtál ki? Felébredtem! S látom, a szerep, amit játszottam, NEM ÉN VAGYOK! * Tegnap, nagy fájdalmamban, Véget akartam vetni a kapcsolatunknak, Mert rájöttem, hogy nyitva hagytam a kaput, Sőt kértelek, jöjj be rajta, Egy beszélgetés erejéig. S nem mondtál nemet! Azt írtad: -Jó, majd beszélgetünk! S a kaput én még nyitva tartom! Néha rettenetesen fáj, hogy nem jössz, Hogy nem akarsz bejönni rajta! Ez elmém, szívem, lelkem kapuja, De testem sem mondott még le a reményről! A legmélyebb ponton tudatosult bennem, Hogy ezt a kaput bármikor bezárhatom. Véget vetve ezzel, legvadabb kínjaimnak. * Tegnap beszorongtam. Z. számomra még mindig Tekintélyszemély 1. Rájöttem, egyetlen lezárt kapcsolatom sincs. A régi férfiak, mint rossz szellemek, Visszajárnak. 2. FEBEHEZ fűződő igaz barátságom Titkos kapcsolatunk áldozatául esett. 3. Egyes férfiak azt gondolják. Ha egy nő élvez, orgazmusa van, ringyó. FEBE! Szavaiból erre következtetek. S ezt a gondolkodást átvették tőlük a nők. Tehát, ha nem élvezek, Nem vagyok ringyó. S akkor lehet esélyem a szerelemre. 4. Elrontottuk a barátságot XEXEL! Értsd helyesen! 5. Ha barátok maradtunk volna, Soha nem olvasok be Neked! Kedvesen rávezettelek volna, Hogy mi jó Neked? Imádom a helyesírási hibáidat! Legédesebb szó, a XEXVELED! 6. Beszélem a nyelved, Kedves Idegen! 7. Anyukám nem összetörte, Éheztette szívem, Míg testem jóllakatta volna. 8. Helyzet van! Meggyengültek, kimerültek, Elnyomó, belső ÉNERŐIM. 15 év vállalkozói lét, az életkorom, S elvesztett börtönőreim miatt. Felerősödtek általad a fogságban, Elnyomásban tartott más erők. Iszonyú düh, harag halmozódott fel bennem, S hatalmas ki nem élt szeretet. Rám nehezedtél! Feledékeny, kifáradt agyam kikapcsolt, A piros lámpások, tiltások kioldódtak, S szabadon kószálnak gondolataim. A megkövesedett vastag burok, páncél Megrepedt, lepattant szívemről, S kiszabadultak érzelmeim. Leláncolt, meggyötört szellemi mivoltom Berozsdásodott lakatja eltört, Egyesültek gondolataim, és érzéseim, S így EGY, és EGÉSZ vagyok! 9. A gyermekkor szenvedéseit csak azért tudod elviselni, Mert bár érzed, de nem TUDOD, hogy szenvedsz. 10. Egy pillanatra felébredve felvillant, Hogy mostantól működhetne az életem. E pillanat fényénél megláttam tragédiámat, Hogy eddig nem működött. Az így felismert hiány okozta bánat, veszteség, Elviselhetetlennek tűnt. Hisz oly kevés, mi hátra van. 11. Mert mi történt? Próbáltam megfelelni elvárásaidnak, Hogy megsüthesd saját pecsenyéd. S hogy ez megtörtént, előrántottam az enyémet. Nekem elég csak az, ha tűzben tarthatom. Nekem nem volt világos, hogy ahhoz hogy megtartsalak Mindenáron, nekem is el kell élveznem. * Hibáztam Hibáztam, ne büntess ezért! Benned voltam én, S te énbennem. Ringatóztunk a szerelembölcső ölén, Mígnem számkivetett lettem. Fogadj vissza! Ígérem, jó leszek! * Egy kép, Két sejtelmes alak sziluttje, Lóg rendületlenül a fájdalom szögén, Te meg én. * Legyél nagyon megértő velem, Ha –szeretsz-e? – kérdezem. Ne fordulj el tőlem! Ne hagyj magamra! * Szítsd fel, vagy oltsd el szenvedélyem! Ha, ellen állnék, Gyürkőzz neki! Vagy csak mondj annyit: - Szeretlek! - Nem szeretlek! Vagy ha gyáván menekülnék, Üldözz, keríts be, csapdádba had essek! Ejts tőrbe! Szavakkal szúrd át szívem! Kínozz kegyetlen, Meg ne hasson könnyem, Se szirén énekem. Szíved rajtam meg ne essék, Légy könyörtelen! Légy boldogságom! Gyilkosom! Légy végzetem! Belsőfölde, 2015.November 22. * Kedves Költő Társam! Hogy mit jelent nekünk a tűz, amiből már csak (néhány)gyertya lángja maradt, s mennyire hiányzik melege, összetartó ereje, a modern világból, mutatja, hogy vőjelöltem, aki eljött Karácsonyra a lányommal, ragaszkodott hozzá, a drága repülő út után, hogy még 8 órát autózzon, oda- vissza azért, hogy a budaörsi lakásunk helyett, a szülőfalumban fát hasogasson, és három álló napig a tűztér nyitott ajtajánál üldögéljen, héjában sült krumplit süssön, egyen, s végül azt mondta, jól érezte, kipihente magát. E sorok reflexiók, varjuzoltan költő társam, csak egy szál gyertya égjen című versére. * Hálás vagyok neked azért, hogy így szeretni tudlak! Félek megnyilatkozni! Átélem, a most mi lesz, vége mindennek, elvesztettem a szerelmet, amit ki tudja, meg sem érdemeltem! Egy kedves szó, egy kedves üzenet után sírni tudnék! Sebezhetővé teszem magam azzal, hogy kitárom a szívem, és meghatódom, hálás vagyok azért, hogy nem bántást kapok! Minden egyes vers után elszégyellem magam, mint aki vétett a szobatisztaság ellen. * Hálás vagyok, hogy érzel irántam, még ha haragot is, vagy inkább neheztelést, amit lehet, nem ismersz be! * A titok lényege, hogy vagy a világnak, vagy a titoknak vagy jelen. A titok, kiszakít a világból. Volt egy hely, egy idő, ahol veled voltam, megszűnt a több évtizedes magányom. Mindketten a fájdalom kútjának káváján álltunk, és Te egy jól irányzott hazudsággal belelöktél. Ami felettébb furcsa, hogy elhittem megérdemlem! Zuhanás közben, a fájdalomba kapaszkodtam, és megtartott. * Kiszakítottál a magányomból, és magamra hagytál! Nem te voltál az első! Próbálok ezzel élni! * Védtelen vagy Most védtelen vagy, s ezt kihasználom. Szavaimmal csiklandozni, kínozni próbálom, mimóza lelkedet. Hogy apátiából, haragra derítsem kedvedet, mert csak azon keresztül vezet az út felfele, s ha elküldesz jobb éghajlatra, elégedett leszek vele. Mert nem lehetek szabad, míg Te nem vagy az, ezért mi kettőnkké volt , már nem lehet az! Lemondok róla! Mert mi, ahhoz képest, mi, ahhoz fogható, hogy egy szerelem semmivé lesz, mert melléd szegődve, tovább kísérlek utadon, és sorsod az enyém lesz, melyen így többen osztozunk. Szabadon választott börtön rabja az, ki ígéretet csikart ki, s teljesítésre vár. Ki tettét jónak hiszi, s cserébe jót is vár. Nincs az a tett, mit ne tennék meg érted, ha tudnám javadra válik, és értékeled, de veszélyben vagyok melletted, mert szeretlek, s szerelmedre vágyom. Mert akit gyermekként kényszerítenek a jóra, az önként teszi meg a rosszat, csöppnyi szeretetért. De megértesz, s tudod, ha ismered a sakkot, hogy királynőt nem áldozunk be gyalogért, s a szerelmet sem pornóért. Szeretlek! Akkor is ha nem jössz el hozzám soha többé! Jobb így nekem, mintha lopott tárgyak sorsára jutnék, s tovább passzolsz, vagy elcserélsz. Ismerlek! Tudom, hogy jó vagy, és jóra vágysz! De ha padlón érzed magad, s emelkedni vágysz, s ehhez jó szélre vársz, most szalasztottál egyet, de majd jön a következő. Tudom, most két nő van az életedbe, mindegyik méltatlan a szerelmedre. Én azzal teszem méltóvá magam, hogy lemondok róla, maradok egymagam. Mobil, 2015.November 2. Verseim, légző gyakorlatok. Egy gondolat kilégzés, egy gondolat belégzés. Egy gondolat kilégzés, majd rövid szünet után, kezdem elölről. * Hosszabb verseim, fuldoklások, sóhajjal a végükön. * Életem versben mondom el. * Értem bizton szól kétszer a harang. Először kondult, azon a reggelen, mikor kipattantam anyukám fejéből, mint Pallasz Athéné Zeuszéból. A reggeli harangszó, és iszonyú fejfájás jelezte jöttömet. A szülési fájdalmak, felcsúsztak kissé, jelezve ezzel, mennyi fejtörést fogok okozni míg felnövök, drága szüleimnek. Anyukám kislányként, még iskolás kora elején, árva lett, mert nagyanyám 40 évesen meghalt agyvérzésben. Ezért mondta a bába, jobb, ha többet nem próbálkozik! Ezzel magyarázták, így maradtam egyke, azt nem mondom, hogy sivár, s így úszta meg szerencsésen kislány anyukám, a többszörös anyaságot, s a szüleim szerint, én a testvéri osztozkodást. Arcomon, megilletődött apukám csókja csattant, de rögtön tudatták vele, mit nem szabad? Szeretni, érinteni engem. S talán, mivel nem sok simogatást kaptam, később kiprovokáltam a beáztatott vessző sűrű érintését. Ma is zsibbadnak tőle ujjaim, tenyerem. Szüleim szerint, mindenem megvolt, s örülhettem, hogy van anyukám, kinek szavajárása ez volt: - Majd megtudod, ha már nem leszek! Így éltem én, az árvaság fenyegetettségében, ötvenhét éves koromig, míg aztán, végérvényesen, én is árva lettem. Most így kell felnőnöm, saját erőből, őszen, öregen. S mert aminek nincs itt, vagy elmúlt az ideje, bár létezik, s lehet rendkívüli, törvényen kívüli. Verstöredékek, két szólamra Ami nekem oly hiányzik, Az a meghittség, az az intimitás, Amit nem is olyan régen, együtt teremtettünk. * Elpazaroltam bizalmadat, Nem becsültem. S most, hogy nincs, Nagyon vágyom rá, De nem tudom, (S nem tudom), Hogyan szerezzem vissza? De talán, (Jóllehet), vissza sem szerezhető! Voltak szép idők, Mikor felém irányultál, Mikor odaadtad magad nekem. De már csak emlékekből élek! * E.T. - Ezek a De-k zavarnak! * Én: - Egyet azért meghagytam. * Úgy jártam, mint Ali Bohóc, Aki dühében összetörte a babát, S utána sírni kezdett, Hogy milyen kár, hogy nincs babája! * E.T.:- Ez jó, csak nem vers. * Én: - Ki mondta, hogy az? S attól még igaz! * I.T.-hez Mikor hívlak, akkora tömeg van a vonal végén Akkora anyagsűrűség, hogy elnyeli fényem. * E.T.: - Itt a szingularitásra gondolsz? * Én: - Nem! Arra, hogy a fekete elnyeli a fényt. * Nehéz látni a másik ember boldogságát, Amit Te okoztál önmagad árán, S Te magad nem vagy az! * E.T.: - Akkor jobban látod a másik boldogságát, ha semmi közöd hozzá? Én: - Nem jobban, csak nem fáj annyira! * A boldogtalanok nevében Ha senki nem felelős más boldogságáért, Csak a magáért, Miért van az, hogy mást boldoggá tudok tenni, De magamat nem. Talán, mi boldogtalanok, mi is azok vagyunk, boldogok. Csak nem tudjuk, de utólag mindig kiderül, mennyire azok voltunk! Vagy mennyire nem! * E.T.: - Mikor utólag? A halálunk után? Én: - A boldogtalanságnak is vannak fokozatai, mint a szeretetnek. Mikor igazán boldogtalan vagy, vagy még inkább boldogtalan mint előtte, akkor derül ki , korábban milyen boldog is voltál. Mikor igazán, szeretsz, akkor derül ki, korábban mennyire nem szerettél! Minden valamihez képest valamilyen! Arra utalok itt, hogy sok mindent, csak utólag voltam képes értékelni. * Keresem bizalmadat, mert elveszett, S ahhoz hogy megtaláljam, Lehet, abba kell hagynom a keresést. * E.T.: - Na, ez jó! * A boldogság keresésének abbahagyása, A boldogság elengedése. S láss csodát, az visszatér. * E.T.: - Ez is jó! * Látod Febe, ettől féltem, S persze bekövetkezett. Egy pillanatra enyém leszel, S mire észbe kapok, Már el is veszítelek. * E.T.: - Ez is jó! * Múlik a szerelem, Múlik a vágy, Szűnik a fájdalom. E.T.: - Ez idáig egészen zseniális! Végre vers, végre ritmus, végre sodrás. Lassan lenyugszik bennem, A felkavarodás. E.T.:Fejezd be másképpen! * Múlik a szerelem, Múlik a vágy, Szűnik a fájdalom Mi, marad a helyén, az csak az üresség, melybe ha jön utána, az újat befogadom. Lassan lenyugszik bennem, A felkavarodás. Ehhez ragaszkodom! * Nem tudok másképp szeretni, Csak hogyan szeretni tudok. 2015. Március. 16. * ZÉHEZ Miért szeretlek? Ez olyan kérdés, mintha azt kérdeznéd, miért szeretem a levegőt, a táplálékot, a fényt. Mert alapvető szükségleteimet elégítik ki. Nem tudok létezni nélkülük. Így elégíted Te ki alapvető lelki és szellemi szükségleteimet, lelki és szellemi táplálékokkal. Ilyenekkel, mint szeretet, gyöngédség, figyelem, fontosság érzet, törődés. Megosztod velem érzéseidet, gondolataidat, melyek nagyfokú gyönyörűséget okoznak nekem, s a tökéletesség és a harmónia élményét keltik ,amire mindig vágytam. Te vagy a szívem temploma, amelyben oltárt állítottam! Legmélyebb belső szükségleteimet elégíted ki. Ezért szeretlek. Mélyen, őszintén, visszavonhatatlanul. Budaörs, 2004. * Adj nekem teret, s betöltöm én azt! Adj nekem szívet, s érted él az! Adj nekem elmét, gondolkodót, tisztát, fényeset, ragyogót! Adj nekem álmot, hogy álmodhassalak! Adj nekem ölelő kart, hogy elringassalak! Adj nekem éjjelt, sűrű sötétet, csillaggal telit, holdfényeset! Adj nekem erdőt, szép kereket, anyját sírva kereső, kisgyerket! Karomba zárhassam, vigasztalón, homlokát simítsam, cirógatón! Adj nekem vágyat, jó tüzeset, családi fészket, nem üreset. Adj nekem távolt, hívogatót, Messzi várost, befogadót! Adj nekem hazát, megvédhetőt! Adj nekem életet, benne élhetőt! Adj nekem könnyet, elsírhatót! Adj nekem kedves szót, vigasztalót! Adj nekem szép jövőt, elérhetőt, hű kebelben, bátor szívvel, megélhetőt! S ha egyszer majd eljön a szigorú vég, szívből mondhassam, semmit sem bánok, ennyi elég! 2015. December.21 A vágy dala A rossz fiú és a jó fiú, lélegzetelállítóan izgalmas keveréke vagy! Olykor lenyűgözően férfias, máskor meghatóan, gyermekien édes. Engedd, hogy imádjalak! Jöjj titkos Kedvesem! Korbácsoljuk fel a csillagos égig, érzéki vágyaink! Hadd folyassa ránk ezüstös fényét, hadd hánykolódjon forró vérünk tajtékzó hullámain a Telihold! Hadd boruljak remegőn öledbe, s mohó ajkaimmal ízleljem, forró csókod édes zamatát, s szippantsam kitágúlt, reszkető orrlikaimba, bársonyos bőröd finom illatát! S mint fülemnek tetszőt, a legszentebb zenét, hallgassam sóhajaidat. Ó kedvesem! Ne késlekedj! Oly rövid az éjjel! Ifjonti hévvel rohanj felém, s karomat kitárva, árnyékommal, boldogan rejtelek én el! Mobil, 2015. Szeptember 17. * Ne hidd, hogy nem szeretlek! Ne hidd, hogy nem szeretlek! s hogy azt jelenti, elmúlt, hogy nem kereslek! Reggelente, ébredés után, a múltat s szerelmem emlékét idézve, újra és újra állítom helyre szívemben a rendet, hogy Te, magadat keresve, egyszer, megtaláld benne helyed, a jelenbe. Mobil, 2015. December. 12. * El nem küldött üzenet 2015.December.7. 1, Majd egyszer! Valamikor! Nagyonnagyon soká! Vagy soha! Volt egyszer valaki, ott Bélmegyeren, már nem nagyon emlékszem, akit szeretni véltem, s aki kitartó munkával, elkoptatta szerelmemet, s én hagytam, hisz mit tehettem volna. Hisz „Ki szeret, s párra nem találhat, ugyanolyan gyámoltalan, mint szükségét végző vadállat.” 2, Csinálj bennem szerelmet! Olyan nagy kérés ez? Ígérem nem foglak üldözni! Egy szavamat sem hidd el! Elküldött üzenet 3, Mikor boldog voltam, mert azt hittem szeretsz, A konyha ablakon kinézve, azt kérdeztem a férjemtől. „Én nem értem az embereket, Hogy tudnak nélkülem élni?” És ezt komolyan gondoltam. Így éreztem! Mintha csak azt mondtam volna: Hogyan tudnak úgy élni, hogy nem ismernek téged? Ez volt a szerelem! * Nem ez az, amire vágytál! * El nem küldött üzenet: Tudod, már nem érdekel, hogy válaszolsz-e? * Egy szavamat se hidd el! Az írás kezdete Annyira ragaszkodtam hozzád, Annyira szerettelek, Hogy a három napon, míg csak matricákat küldtél, ameddig nem írtál, belédhaltam én. Végül, hiányodra, (mert szememmel hiába), szavakat keresve, megtaláltalak magamban. Így történhetett, hogy újjászülettem. Elvesztésed, gyönyörűséges fájdalma, megihletett. Ekkor kezdtem el írni. Senki-földje, 2015. November.30. Szösszenetek Most jöttem rá, még jobban kell figyelnem szavaidra, mert iránymutatók, útjelzések hozzád, vagy elterelések. * A googlen kerstél valamit. Mit? – kérdeztem én. Méhészet – mondtad. Kinek a méhe? Kérdezhettem volna, ha eszembe jut. * Valaki kiszámolta, hogy egy magömlésnek, mennyi az információs adója. Pár százezer Ft-ra jön ki. Úgy hogy vigyázz, mennyit élvezel! * Muszáj hogy befűtsek, ha nem vagy itt, fázom. Egyszer azt írtad: Az idősebb nők, a kiskutyáikkal beérik, ha féri nincs. Kérlek, ne sértsd meg Morzsikámat! * Ha egy férfi szerelmes, hibázik. Szeretem hibáidat. * Most értettem meg, régi beszélgetéseink a múlté. Már nem az vagy, aki voltál, akinek megismertelek. De ne félj, mert változom én is. * Az első szerelemnek azért lett vége, mert nyilvánosságot kapott. * A csókolózás kell a lélek vágyának felébresztéséhez, s az majd elvégzi a dolgát. * barátság, fészbuk, pornó, szex, szerelem, költészet, milyen hosszú az út! * Akartál küldeni nekem egy filmet. Egy videót, pornót. Én azt mondtam: A pornó hat rám, de nem tetszik, és hogy a szex nekem nem megy szerelem nélkül. Azt írtad: nem értem miről beszélsz! Erről beszéltem, most már érted? * 1986.Szeptember 8. A születésnapod. Alig múltunk a férjemmel, hét éves házasok. Egy ciklus éppen letelt. * Két közös nevezőnk volt a férjemmel, az olvasás, és a vidékiségünk. * Az orgazmusom titka: ott kell lennem, ahol belém hatolsz, s nem máshol, menkülve. * Ott akarok lenni, nem menekülni, ahol belém hatolsz, s heves surlódások után, belém öntöd, árasztod, forróságodat, felmelegítve vele húromat, mely az enyhe áramütés hatására, megfeszül, megpendül, hangja egyesül a szférák zenéjével, majd versbe csendül vissza idelenn. * Sokszor törtem a fejem, miért kérted, hogy legyen sötét, mikor nálam vagy, Vallom én is! Mert az nem aláz meg. Mondtad * LÁNYOM SZÜLETÉSNAPJÁRA Eljött már a November, 35.-ször, azután, hogy a langymeleg, ballonkabátos éjszakán, úgy döntöttél, megszületsz. Megvártad előzékenyen, hogy a kórház minden szegletében, s az úton, a friss hó szakadásban elakadt mentőben, kibújjanak anyukáik hasából a gyorsan, frissen születettek. Mikor mindenki elégedetten elvonult a színfalak mögé, akkor jöttél Te, s a Jóisten megtehette, hogy már csak kettőnkre figyelt. Kellett is ez a figyelem, hogy anya-gyermek kapcsoltunkat jó alapokra helyezze! Így, utólag, már azt gondolom, senki sem hibázott. A tökéleteshez semmi sem hiányzott, hiába éltem meg másként születésed. Anyai részvételem osztályzata, a teremtésben való nagy megfelelésben, a szülésznő szerint elégtelen volt, mert a renyheséget látva, azt mondta, rossz kotlós vagyok, gondoljak rád is! DE HISZ CSAK RÁD GONDOLTAM! EGYEK VOLTUNK MÉG! Most hogy felnőttél, s látom lényedet kiteljesedve, 5-öst adok magamnak, simán! Mert az élet nem Waldorf, ezért születtél kitartó küzdelemben, e keménynek mondott világra. Nekem dolgom csupán az volt, hogy el ne rontsalak! Ezért kerültem erőmet, hatalmamat veszejtve a (szőnyeg) színpad szélére, hogy szabadon munkálkodjanak azok az erők, melyek kibontakoztatták belső énedet, személyiségednek magvát. Megálltad helyed, gyermekként, testvérként, tanítványként, barátként, munkában és kapcsolatban. Megtehettél mindent, amit csak kellett vagy lehetett. Nem sürgettelek ebben, nem is akadályoztalak! Úgy voltam jelen, mint egy segédrendező,s jó statiszta, hagytam, hogy Te légy életed rendezője, főszereplője. Így lassan, élted deléhez közeledve, nem kell szégyenkeznünk! S ha egyszer, hamarosan, Apával unokáink lesznek, (ne vedd sürgetésnek, hisz mindig is tudtad, tetted dolgodat), szebb verset írok majd, mint a legeslegboldogabb anya, s nagymama ezen a világon! Budaörs, 2015.November 28. 09:59 Utóirat: délután 1 órakor lesz kereken 35 éve, hogy sok-sok nevetést megelőzve, először (fel)sírtál! * A párizsi eseményekhez Szép új világunkra visszahatnak tettei! Az áldozatok, a szerencsések közül, a kevésbé szerencsések! Ébresztő Emberek! Mennyi embernek kell még meghalnia közel, s távol, hogy haláluknak üzenetét meghalljuk, megértsük, s az így értelmet nyerjen! Verseink a tóba dobott kavics legtávolabbi, legparányibb hullámai. Mi vagyunk a tó, a kavics, a hullámok, s a kavicsot dobó kéz is. Te mit robbantottál fel utoljára? Mit pusztítottál el? Ne mondd, hogy nincs robbanás, amiért te vagy a felelős? Nem Te magad vagy a két lábon járó robbanás, mikor szabadjára engeded dühöd? Nem azért vannak robbanások, mert azt hisszük, gondoljuk, hogy nem lehetnek robbanások? Nem azért van ez, mert nem vállalunk felelősséget értük? Nem ezért veszítjük el a kontrolt felettük? Hisz a világűrben csillagok robbannak fel! A világűrben zajló folyamat nem egy robbanás eredménye tudósaink szerint? * Valahol, valami, nem enged! Addig nyomja, préseli össze világunkat egy erő, hogy így szakítsa át gátjainkat, védő burkainkat, megmaradt határainkat, hogy egy alaktalan, ezért formálható massza legyünk, egy biotelep, ami energiát termel a rajta élősködő egyre nagyobbra fújódó óriás, gigantikus nadályoknak. * Ódákat Ódákat tudnék zengeni rólad, Arról, hogy mennyire nekem való vagy! * Egy diszkrét kérdés. Tele van-e már a babzsák? * Talán mondtam már, Hogy az érdemeid elévülhetetlenek nálam. Akarva, akaratlanul, De megnyittattad velem szívemet. Nem mondom, hogy te először, Mert szerettem már mást, Másokat is életem során, de te olyan mélyen hasítottál az elevenembe, hogy átszakítottál egy gátat, ami elválasztotta világomat a transzcendenstől. A szeretet oly mély és kiapadhatatlan kútjára leltem, melynek forrása túl mutat életemen, MELY MAGA AZ ÉLET! Ez az én élményem és igazságom, és nem veheti el tőlem senki (még Te sem), ha csak meg nem öl, mert egy vagyok vele. * 1966 Úttörőtábor, Mezőberény Kis Kürtös, Szabados Gábor, Első Szerelem Meghalt Vezsenyi Nagyapám. * Hajlamos vagyok ezt hinni. Szerelem nélkül a szex, Mocskos, undorító és szánalmas. Szerelemmel teli, csodálatos, Gyönyörű és áldott. A gyermekek pedig szentségek. Ezért kell keresnem a szerelmet. * Veled a szex, kívánatos, mert szeretni tudlak, Még ha bántasz is, Mert bántjuk egymást, csupán azzal, Amilyenek vagyunk. * Ezt írtam ma reggel: Kialvatlan vagyok. Könnyen letörök, s ilyenkor rájövök, annyit érek neked, mint halottnak a csók! Mikor fogod újra azt mondani? Hej, csodaszép az élet! Mert míg nem mondod ezt, nem vagy önmagad! Az ember, egy idő után olyanná válik, amilyen emberekkel körülveszi magát. Hány percet nevetsz, mosolyogsz naponta? Ha nem teszed, vigyázz, mert úgy maradsz, keserű és mosolytalan. Legalább rajtam nevess! Azt írtad válaszként: Szerinted elolvasom a hülyeségeidet?? Mert nem! Nem olvasod el a hülyeségeimet? (Durva, obszcén, vagy bántó szó) Érzem a keserűségedet, ami mondatja veled, és nem veszem magamra, Mert rólad szól, nem rólam! Örülök annak, hogy legalább méltattál arra, Hogy leírd! Válaszom: Nem vagyok meglepve! Pedig több közöd van hozzá, mint bármihez! Találkoztál egy másik emberi lénnyel és elindítottál benne valamit! Egyébként honnan tudod, hogy hülyeség, ha nem olvasod el? De nem baj! Nem írok többet! Még annyit utoljára! A válaszod rólad szól, nem rólam! Bocs! Eltévesztettem a felületet! (fészbuk, chat , irodalmi oldal helyett!) Még nem tanultam meg! Disznó elé ne vessek gyöngyöt! * Veszekedni valakivel, akit szeretsz, maga a boldogság! Szexelni vele úgy szintén! Szex helyett veszekedés, Több a semminél! Ekkor válatlanul, BING! Kaptam egy lájkot, ami a magasba emelt! Ő így szeret! Mert így tud szeretni! Hogy nem szeret, de nem szalad el! Istenem Febe! (ejtsd Fibinek) Ez csodálatos! SZEX helyett veszekedés! Több a semminél, de nekem a MINDENT jelenti! Most jutott eszembe, és jót nevetek rajta. Olyan, vagy mint Odüsszeusz, Aki nem akarta hallani a szirének énekét, Ezért a hajóárbochoz köttette magát! Vagy Vazul, akinek fülébe forró ólmot öntöttek, És ezért nem hallott. Hogy nem tud hatni, Vagy, mert nem engeded hatni magadra, A neked szóló üzeneteket, Mint az „új idők új dalait”, Amiket én csak tolmácsolok, Aminek én csupán eszköze, Szócsöve vagyok. * Hála Létezésed hozadéka, Hiába szívem szerelem martaléka, Nélküled is értékesnek érzem magamat, Mit kaptam tőled, Megőrzöm, Örökre így marad. * Teljesítem a kérésed, Magamban tartom, Szeretésed. Mobil, 2015, November 5. * Véget nem érő Mindent akarok! Mindent! Nemes szíved minden dobbanását, Édes tested minden moccanását, Akarom a kedved színét, orcád nevetését, Akarom a lelked minden rezdülését, Azt a kis fényeset, azt a kis kedveset, Mely nem kíván semmit, csak megadón sóhajt, Odabújik hozzám, nem követel, óhajt, Vagy a vágy hangján szól, de mégis testetlen, Vagy meghitten békés, szinte rezzenetlen. Kiszipolyoznám belőled a lelket, Mint az ördög vagy a sátán, Ki felkap, elvisz, könnyedén a hátán, S azon túl tesz le, hol ég s föld összeér, Ahol a tájat, mint füstölgő lávapárlat, Lehelet lelked lengi be, Hol rajtam kívül senki meg nem találhat, Hol gonosz lelkem, magába inhalálhat, Enyém leszel, kéjesen remegve, Újra és újra megrajzolt körökre, Míg el nem révülök, Beléd nem szédülök örökre. 2015.November 16. * Első csörtéim, született harcos lévén, Anyukámmal zajlottak, ki hiába volt őstalentum, hamar kiderült, képességei és eszközei , kevesek legyőzésemhez. Ezért segítségért, Apukámhoz fordult. × Attól kezdve, egyenlőtlen küzdelembe, könnyek nélkül fájdalomba, úgy kellett elbújnom, hogy semmi nem takart. × Az én Anyukám Próbáltam új Én-eket növeszteni, hátha valamelyik megtetszik neki, az Én Anyukámnak. Még ha mosolyt is csalt arcára, szórakoztató, bohóc énem, csak vesztemet érzem, s bármit tett is, kelekótya, komolytalan, mondta rá, az én Anyukám. Volt okos, kitünő tanuló énem, de nem volt elég a sok ötös és dícséret, vagy kis butának, vagy túl okosnak tartott engem, az én Anyukám. Amit én nem tudtam, úgy mondta, mindenki tudja. Amit én tudtam, az nem számított. Mindent neki köszönhetek, nélköle semmire se vinném, szófogadatlan, sőt haszontalan vagyok, és senki nem fog szeretni, volt szavajárása, az én Anyukámnak. Zsonglőröztem az énjeimmel, hol egyiket, hol másikat, rántottam elő. Mikor milyen volt a kedve, az én anyukámnak. Igy tanultam meg, hogy nem vagyok szerethető, nem vagyok elég jó, sőt, jó úton vagyok, hogy olyan legyek, mint apai nagynéném, ROSSZ! KIT MINDENKI SZÉGYEL! Sokat dolgozott, minden jóval elhalmozott, amit jónak gondolt, s neki tetszett s ráadásnak, ezt az önbeteljesítő jóslatot rakta, útravalóul a tarisznyámba, az én Anyukám. × Első kitörési kísérletem, e családi predesztinációból, sikertelen, mikor 15 évesen, beköszöntött az első szerelem. Hirtelen, szélcsendes tisztásra értem, s mikor körülnéztem, ellenséget nem látva, vesztemre előbujt igazi énem, a szerepektől mentes, tiszta, gyermeki, s boldogan átadtam magam neki. Sajnos M.B.-nak ez nem volt elég. mert Ő már kiélte a magáét, s férfivá akart válni. Ehhez első kellett volna hogy legyek, vagy, és, orvos lánya, mert ellentétben velem, ő meg akart felelni a szüleinek, s engem mint elsőt, sikerként akart elkönyvelni. Neki is köszönhetem, hogy a legbensőbb gyermeki énem, mely ekkor megnyilatkozott, soha nem tudott,nem mert, nem akart előbújni, s így nem érhetett nővé, rejtőzni akart, mert nem volt még erre kész, mert akkor, ott, elutasítást nyert, s nem türelmet, megértést. * Holdfogyatkozás Elmondom ki vagyok. Szülők nélküli gyermek. Férj nélküli feleség. Színpad nélküli színész. Porond nélküli bohóc. Könyv nélküli író. Szerető nélküli szerető. • A három bátor jelentkező után jöttél Te, negyediknek. A bátortalanokról, most nem beszélek. Egyik hódolóm elmondta, még iskolás korunkban az osztály kettéoszlott. Egyik fele Cs. E.-be volt szerelmes, a másik fele belém. Persze én erről mit se tudtam, de mivel E. riválisom volt más értelemben is, rákérdeztem kíváncsian. Na és ki volt Cs. E.- be szerelmes? A lúzerek!- vágta rá Ő büszkén. • Az energia, ami külső, majd belsővé vált nyomásra elfojtódott, nem veszett el, zenévé alakult bennem, melyet szavakra fordítok. • Az a húr pendül meg bennem néha, mely lábam köze és fejem búbja között feszül meg olykor, melyet a Teremtő épített belém. • Febe! Mikor eljöttél hozzám, elsősorban kapni akartál. Nincs ezzel semmi baj, mert azt hitted, olyan vagyok, aki elég önző, aki képes elvenni a magáét. • Sz. K.-hoz. Az jutott eszembe, betegséged oka csak az lehet, hogy letértél utadról, eltértél attól, amire felesküdtél. A háromdimenziós világból, a kétdimenziósba váltottál, a pénz utáni hajsza birodalmába, amely öntörvényű, s nincsenek benne kapaszkodók. Ez rontotta meg életed. Ezért szólt a csengő a füledben. Becsengettek, kedves K.-ka. Legyél újra tanító, tanár, s lelki békéd újra visszaáll. • Bizonyosság. Az emlékek nem az agyban vannak tárolva, biztosan tudom, mert ha ott keresek bármit, juszt is nem találom. • Tévúton jártam egészen addig, míg nem ismertem fel a Legnagyobb Teremtő ajándékát, mely bizonyosság arra, hogy létezik, s ez a SZERELEM. • Azt írtam neked Médi egyszer, hogy a lelkem elkárhozott. Ezért hát hadd kísérletezzek vele! De csak az a része kárhozott el, ami amúgy is az ördögé volt. * Költészet Sírvers Azt mondtam szeretlek, s ez így is volt! De a szeretet csak a jelenben tud élni, a múlt szeretete halott. Mellé temettem magam, elhagyva Téged, mint rossz szellem kísértenélek, de Te nem hagyod. * PORNO Amit most, a jelenben tenni tudok érted s magamért, hogy dolgozom, s megkeresve az útiköltséget, lemegyek haza, hozzád, hogy dugjunk egy jót. A többi, rajtad múlik! Most jutott eszembe, pénzért, vehetnék neked, nekünk, még egy nőt! * Vers Van bennem egy jeladó, szerelmi termosztát, mi be van állítva rád. Rögtön jelez, Ha a gép előtt ülve, szem elől tévesztelek, virtuális térbe merülve. A vágy szava szól, kezem mozgásba lendül, szívem zenéje, billentyűzeten pendül. Nem engedi, hogy eltűnj életembűl. * Prológus Mindennek van eleje és vége, még ha nem szeretjük is. Kezdem, a végén! 2015.06.26.-a van. Reggel ürességre ébredek. Már megint. Nem szeretem az érzések és gondolatok ezen hiányát. Szeretném, ha mozdulna a bensőm, s majd utána a testem. Bekapcsoplom az okos telefonom, s elindítom a kedvenc zenémet, amely úgy cirógatta a lelkem nem rég, mint ahogy cirógat egy madártoll, egy bőrétől lenyúzott testet. Kéjes kínosan, kínos kéjesen. Engedném, hogy a zene hasson rám, de nem teszi. Na! Most! Talán! Egy kicsit. * Gondolatban, mint nem is olyan rég, kerékpárral suhanok a kövesen, erdőszélen, át az ősgyepen. No nézd csak, egy rím! Még ilyet? Hát semmi sem szegi kedvemet? Az íráshoz? Az élethez? × Miközben etettem, itattam a jószágaimat, az jutott eszembe, hogy pontatlan az alcím. A nem szeretjük elé, oda kellett volna írni, hogy néha. De figyelj csak! E hiányosság, vagy hiba, tökéletes pontossággal kifejezi, mennyire nehéz nekem elkezdeni, de befejezni is bármit. Az elkezdésben, pl. ami a napot illeti, reggel segít a kávé, mint ahogy az írásban is. Vagy a megszokás, vagy egy külső erő, egy inger, a társadalmi elvárás. Noha, ez már egyre kevésbé. A befejezésben semmi sem segít, az pláne nem, hogy utána az elkezdést kezdhetem elölről. Az utóbbi időben, s most már visszatérően, művelek egy teljességgel haszontalannak tűnő dolgot, a gondolataim papírra, újabban szövegszerkesztőbe vetését. De mit fogok aratni? Kédezem! Kérdezed! Kérdezzük! × Épp a ganédomb mellett jöttem el, amikor váratlanul tudatára ébredtem annak, hol fészkel a tollba, illetve billentyűzetbe valóm. Ugyanott, ahol egy mélyedés, mint egy fekete lyuk,a kínzó, mindent elnyelni akaró, lelki fájdalom szokott. A mellkasom közepén. Csakhogy most ez, nem egy kútszerű, hanem egy kidudorodó, domb szerű valami, egy feszítő érzés, mint amit egy viszkető, gyulladt kelés okoz, mielőtt kéjesen kifakad. Ez az elgennyesedett lélek tisztulásának csatornája. El tudod képzelni, ha volt már furunkulusod. De, mielőtt még azt gondolnád hogy a véres gennyet zúdítom rád, ami fertőzött sebből ürül, gondolj inkább egy olyan ablakra, amely kitárja zsalugáterét, de nem befelé engedi, hanem kifelé ontja rád a fényt! Így jobb? * Szenvedéseinknek egy valódi oka van, hogy mást szeretnénk, mást akarunk mint ami van. Vagy ha mégis tetszik az nekünk, megpróbáljuk megragadni, hogy bebiztosítsuk magunknak, míg csak lehet, míg csak élünk, élvezetül. Mindezt ahelyett, hogy boldogságunk, újra és újra teremtenénk, átéljük, hogy szerte foszlik, hogy kicsúszik mohó ujjaink közül. * KÉPZELT PÁRBESZÉD ......................................................................................... Képzelt párbeszéd a KEDVESSEL, mely megint monológ. (Káromkodás helyett.) Mikor nálam, a neon fény alatt, az asztlnál ültünk, s te elmélyedve telefonodban, kerested a fotókat saját készítésű kaptárjaidról, én a feladat, a kihívás hatása alatt, elnéztem dacos, törékeny , durcás álladat, s feltettem magamban a kérdést. Hogy fogok én e gyermek iránt vágyat érezni? S mert késztetést éreztem Téged védelmezni, látva törékenységedet, hogy fogom én megkívánni testedet? Már nem ilyennek látlak! Szemem láttára, ifjúvá, majd férfivá cseperedtél, s mert engem megszerettél, s mert engem nem szerettél, kitaláltam én a szerelmet irántad. Hiszen ha én szeretlek, tiszta szép szerelemmel, az majd patyolatra mossa lelkeinket. Így akartalak én Téged, s magamat , megtisztítani a bűneinktől, de , mint utóbb kiderült, egy Add tovább mert szamár maradsz játékban vettem én részt, s bármennyire is nem akartam, vagy talán épp ezt akartam, önfeláldozás gyanánt, a szamár én maradtam. Senkiföldje, 2015.június.26. * Előzmény csütörtök 24.9.2015 20:24 Gill Febe Drágám! Ki tudnád irtani azt a nagy gazt a kertemben? Mennyiért csinálnád meg? 24.9.2015 22:11 Febe Hú! Az jó kérdés! Mert mit adnál cserébe?? péntek 25.9.2015 10:31 Gill Többféle gondolatom van. Az egyik. Ha pénzért csinálnád, mennyit kérnél a két kertér? Vagy. Mit kérnél cserébe? péntek 25.9.2015 15:56 Febe Menyit ér neked ?? 25.9.2015 22:26 Gill Max. 15-20 ezret a két kert. Ma 11:58 Febe Vagy adsz nekem 1 olyan 6 keretes rajt !!!???? 13:00 Gill ...és nem baj ha nem járnak olyan jól mint a tieid, s a kijárót sem őrzik annyira? * Továbbgondolás E.T.Barátom: Jól értem? Innentől már csak nekem küldted el a gondolataidat. Gill: Igen, jól érted! Gill Febenek: Te is tudod, hogy ez nekem rossz üzlet lenne! Megeszi a fene, ha a szerelmesek üzletet kötnek. Bekapcsolt az emlék, hogy a múltban sokszor éreztem azt hogy kihasználnak. Nem is! Inkább a szüleimtől hallottam ezt! Egyszer, nemrégen, mikor Ditkének eladtam egy családot, Febe rám szólt, hogy botorság volt, mert a jövedelemforrásomat adtam el! Tudom, te is mondtál ilyet, és jól esett, mert figyelmeztettetek az érdekemre. Mind a ketten tudjuk, hogy a gazt megeszi a tél, ingyen és bérmentve. E.T.: Azt is tudjuk, hogy tavasszal újra hajtanak. Még sűrűbben. Az a két gazos kert egy éve foglalkoztat. Én: Ha Febe levágná a füvet, Te felásnád? A szomszédok pedig nem jelentenek fel, mert ha akartak volna, már megtették volna. E.T.: Ami késik, nem múlik Én: Mindenesetre tavaszig már biztos nyugi lenne. A gaz, meg a kert, engem nem is érdekelt, mert nagyobb volt az én bajom annál. E.T.: Világos. Nem is csodálom. -A férfi, akit igazán szerettem, akiért az életemet adtam volna, lemondott rólam, odalökött egy másik férfinak. E.T.: Ezt viszont nem értem. Majd szóban... Én: Jó, majd szóban. -Talán azért, mert korábban megbántottam, mert nem bírtam nézni szenvedéseit, úgy éreztem, életmentő beavatkozást kell tennem, ami sikeres volt, de a fájdalom, amit okoztam általa, nem volt elkerülhető, s úgy látom megbocsátható sem. E.T.: Ezt sem tudom követni. Ez még nekem sem tiszta egészen, csak a lényeget kapiskálom! -Febe Drágám! Most hiszem el, hogy igaz amit állítottál, hogy nem szeretsz. Hogy nem érzel semmit irántam. Hogy csupán egy alkalmi vagyok, aki bárki is lehetne. Sőt, most már azt gondolom a barátom se vagy! Idegen vagyok a számodra. E.T.: Ez valószínű nem igaz, noha a szerelem ugyanúgy illanhat el, ahogy berobbant. Ha vigyázunk rá, átalakulhat egy megbecsülésen alapuló barátsággá. Én: Remélem, hogy van benne még parázs! -S a szédület, amit néha látok rajtad, az nem az enyém, hanem csak az ital és a hormonok hatása. E.T.: Ezt nem hiszem! Én: Ez jól esik! Bár így lenne! -Sajnálom, de el kell búcsúzzak tőled, mert Te már nem az vagy akit megismertem, akit megszerettem. E.T.: Ő most is ugyanaz, mint volt. Te láttad benne a sok idealista vonást. Ezt teszi velünk a szerelem. Én: De már nem szenved! Bírja a strapát! Megnőtt a férfiúi önbizalma! Nincs úgy szüksége rám, mint régen! -Tested, lelked, szíved, karjaid ereje egy másik nőé. E.T.: Nem biztos, hogy az övé. Csak kölcsön adja neki magát. Én: Erre már én is gondoltam, de sok minden ezt igazolja, és sok minden is ellene szól! -Én csak anyapótlék voltam neked. E.T.: Nem! Szerelem gyümölcse voltál neki. -Csodálatos kifejezés!! Én váratlan ajándéknak hívtam őt! -De mostanra felnőttél! E.T.:Csak kijózanodott. Én: Mindig kijózanodik! -Kinőttél engem, s levetettél mint egy kinőtt, divatjamúlt ruhát. E.T.: Szabd át magad! Én: Azt teszem, de fáj! Én: Ne akarj hát többé belém bújni! E.T.: Ne taszítsd el! Megbánod. -Már annyiszor eltaszítottam, és úgy bánom, mint a rühes kutya! * Íme a folytatás! * TOBÁBBGONDOLÁS BEFEJEZVE ...és nem baj ha nem járnak olyan jól mint a tieid, s a kijárót sem őrzik annyira? Ma 19:34 Febe Majd meg kel nézni ! 19:40 Gill Csak azért mondom, hogy megtréfáljalak! Te mondtad ezt, miután megnéztük a nagy kaptárokat, és álltunk velük szemben. Gondoltam elsütöm! 19:44 Febe Jó ! 19:45 Gill Mi jó? Ja, a tréfa? 19:45 Febe Ja ja ! 19:46 Gill Mi lesz, ha beletörik a nagy gazba a szerszámod? Vagy nem veszed észre, hogy a fű alatt lapul egy kő? (félre: ugyanígy izgultam szex előtt) 19:57 Febe Nem aggodunk rajta ! 19:58 Gill Tetszik a hozzáállásod!!!!! Mehet a dolog! 22:12 Febe 22:14 Gill Az enyém mért ilyen kicsi? 22:25 Febe Nem tudom! 22:28 Gill Na azért nehogy ezen törd a fejed! Hol vagy? Lakodalomba? 22:38 Febe Itthon. Itt vannak a nővéremék! Te itthon vagy még?? /nem kap választ/ Na, jó éjt! 22:44 Gill Nem sajnos, már nem, de majd jövök. Még nem döntöttem el mikor. Majd megbeszéljük a részleteket. Neked is jó éjt! * Thomas! Felkérlek, hogy legyél a társszerzőm! * A test halála Meghalni sokszor, sokféleképpen lehet. A halálnak megannyi arca van. Minden percben, vagy másodpercben hallnak meg sejtjeink annyian. Lassanként, sokszor, sokféleképpen, kerít hatalmába az enyészet, miközben sejtről sejtre születönk újjá, észrevenni vélted?. Aztán, itt vannak másodperceink. Meghallnak minden pillanatban, mint halott madarak hullnak le némán mögénk, miközben lépteinkkel egyre csak távolodunk. Egyre fogyunk, időnk fogy, erőnk fogy, miközben újra és újra feléledni látszik. Elhalt darabjainkat hátrahagyva, mint csiga a nyálát húzza, mint kígyó a bőrét vedli, s szertehagyja, hogy új bőrt növesszen, de minden igyekezet hiába, lassan ballagunk, súrlódva elkopunk, így megyünk végzetünk felé, a halálba. Belsőfölde, 2015.10.27. * Halva szült szerelem Nem bírom már! Csak tudnám, hogy, miért fáj annyira? Keserű a szám íze, Hol ide, hol oda ülök le, karom erőtlenül hull ölembe, majd felállva bolyongok tovább. Bolyongok a lakásba, szinte már szédülök, percről-percre öregszem, fordulok-térülök, ki-be a szobámból, láthatón vénülök. Szülő nő vajúdik így, gyermekét várva, kínok-kínját állva - élve át, előbb sóhajait, nyeli el szobája, majd sikolyát. Beteged vagyok én, Halva szülök én, sötét gondolatokat, kőkripta tetején. Hiába gyászolom meg, temetem el szerelmemet, ha utána tíz körömmel, kaparom ki gyermekemet, a fekete föld alól. Ha ezt így folytatom, vissza nem kaphatom, szaros kis életemet. Ha egyszer megtudod, milyen csúf vége volt, szeretődnek, a szíved megszakad, bánatod benn akad, kebeledbe. A világ engemet, egyszer majd elfeled, földdel majd eltemet, kacsintva, kinevetve. Belsőfölde, 2015. November 1. * ....................................................................................................................................... SZÉPSÉGRŐL ÉS ERKÖLCSRŐL ....................................................................................................................................... M.-nek. Szép az, ami erkölcsös. Mondta Platón. A mi beszélgetéseink Febevel, (ejtsd: Fibinek) nem szépek, mert nem erkölcsösek. Két aberrált, sérült, beteg lélek találkozásai. Viszont jó erkölcsi érzékre vall, Hogy fellázadtál. • Ami számomra legvonzóbb benned, az a türelmed, és a kitartásod, s hogy nekem jót akarsz. Jót, jóért cserébe. • A játék teréről A férfiaktól, akiket jobban akartam, mint ők enge

Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!