Vendég: Az, van



 
2860 szerző 40267 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Kemény István
  Nagy monológ
Új maradandokkok

Tímea Lantos: Távolodás
Skaliczki Péter Nimród: feje felett átszállt a labda
Nemes Máté: Cetli
garai péter sándor: Játszik
Albert Zsolt: Nem fogadott hívások
Szakállas Zsolt: az úgy volt.
Szilasi Katalin: A tárgyak lázadása
Valyon László: Kerti törpék
Veres Mária: A munka jutalma
Péter Béla: Zanza
FRISS FÓRUMOK

Ötvös Németh Edit 9 napja
Zima István 10 napja
Tikkel Lajos 10 napja
Juhász Zoltán 10 napja
Tímea Lantos 10 napja
Ur Attila 10 napja
DOKK_FAQ 10 napja
Tamási József 11 napja
Horváth Tivadar 11 napja
Farkas György 11 napja
Mórotz Krisztina 12 napja
Vezsenyi Ildikó 13 napja
Pataki Lili 13 napja
Bátai Tibor 13 napja
Francesco de Orellana 14 napja
Mária Kosztolányi 15 napja
Szilasi Katalin 15 napja
Péter Béla 16 napja
Gyors & Gyilkos 16 napja
Paál Marcell 16 napja
FRISS NAPLÓK

 Bátai Tibor 10 napja
Minimal Planet 11 napja
Janus naplója 11 napja
útinapló 11 napja
fejlakók 12 napja
négysorosok 12 napja
Baltazar 13 napja
Metz-Művek 13 napja
Etzel Mark Bartfelder 13 napja
Játék backstage 14 napja
ELKÉPZELHETŐ 16 napja
Cortázar macskái 16 napja
Holle anyó :-) 21 napja
Maxim Lloyd Rebis 23 napja
szilvakék 24 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: Vendég
Legutóbbi olvasó: 2026-10-27 11:38 Összes olvasás: 25417

Korábbi hozzászólások:  
118. [tulajdonos]: Az, van2023-09-17 17:03
Dara Yen Elerath:
Amiért nem tudtam elhagyni a bántalmazómat


Mert évekig szomorú voltam és ő ragyogott, mint egy sötét angyal.

Mert Carl Jungot olvastam, aki szerint a sötét angyalok fényt hordoznak, és hordozzák az eget.

Mert az ég hideg, ezért a hidegségét, a közömbösségét, a szeretet tüneteként fogadtam.

Megfelelni vágytam, de nem tudtam neki. Acél tüskékkel rúgott ló voltam. Futásra kényszerítettek, és jól esett a futás.

Mert a szája egy rothadt szilva volt, ha megcsókoltam, folyadék csorgott le torkomon,
keserű, mint a méreg, táplálva bennem valamit, ami arra vágyott, hogy marják.

Mert éjjelente acél színű csüngőlepkékkel álmodtam  – a csüngőlepkék cianidot nyelnek, hogy megmérgezzék a ragadozókat, és magukhoz vonzzák a párjuk. Azt hittem, cianid lepke vagyok. Azt hittem, a méreg az elemem, hogy része a véremnek.

Mert amíg vele voltam, megszűntem félni a saját halálomtól. Ahogy a tömegektől, pókoktól, az idegen szemektől. Egyedül tőle féltem.

Mert minden reggel szorongva ébredtem: ma vajon fog-e bántani? Felhív-e részegen, hogy  ismét elmondja, te hülye, te csúnya, te szerencsétlen?  Ő újság volt, borzalmas híreivel és függővé tett az olvasása.

Mert amikor körém tekerte súlyos karjait, elöntött a béke. Mert azokban a pillanatokban majdnem el tudtam hinni, hogy szeret, még amikor a telefonjáért is nyúlt, hogy a nőkkel beszéljen, akikkel épp csalt.

Mert egyszer egy nő voltam, akivel csalt. Hazudott a feleségének, és a felesége elhagyta.
Vajon én megérdemeltem-e a bántalmazást, amelyet aztán kapni kezdtem?

Mert amikor egy barátnőmnek magyaráztam a kapcsolatunkat, ő egy utazáshoz hasonlította azt.

Mert az utazás izgalom, mert még akkor is ha rettegsz, felélénkülsz, így amikor éreztem, hogy a fejemet a kocsiablaknak üti, és dudorok nőnek a koponyámon, nem tudtam
erőt venni magamon, hogy kiszálljak. Az ülésbe kapaszkodtam, az ajtó fogantyújába.

Mert az acélszínű csüngőlepkék a cianidot egyszerre fogyasztják és termelik, ez a csüngés, az hogy ő kell, volt a mérgem.

Mert amikor megalázott, a karjaimba üvegszilánkokat véstem, hogy kivérezzem a mérget.

Mert vérem eláztatta a havat a háza előtt, rózsaszínre pecsételve, mint egy szerelmeslevelet.

Mert a sürgősségi egy órára volt kocsival, és ő túl részeg volt ahhoz, hogy vezessen.

Mert épp esésben voltam, és már hét éve estem.

Mert hét év hosszú zuhanás.

Mert attól féltem, ha padlót fogok, végül összetöröm magam.

Mert elkápráztatott fenyegető szépsége, és elkápráztatottságomban voltam őz, ami egy épp szembejövő kocsi fényszórójába bámul.

Mert a verőfény könnyen tűnhet mennyországnak.

Visky Bence fordítása.



Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2026-03-30 15:49 ŐK
2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2026-10-17 15:15   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2026-10-17 12:44   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2026-10-17 12:36   új fórumbejegyzés: Zima István
2026-10-17 10:45   új fórumbejegyzés: Tikkel Lajos
2026-10-17 10:23   új fórumbejegyzés: Juhász Zoltán
2026-10-17 10:17   új fórumbejegyzés: Tímea Lantos
2026-10-17 10:13   új fórumbejegyzés: Ur Attila
2026-10-17 05:01       ÚJ bírálandokk-VERS: Pálóczi Antal Puttók
2026-10-16 20:25       ÚJ bírálandokk-VERS: Ötvös Németh Edit Negatív tér
2026-10-16 19:18   Napló: Bátai Tibor