Vendég: Az, van



 
2856 szerző 40067 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Demény Péter
  Egy fehér papírlap
Új maradandokkok

Francesco de Orellana: én oda fel nem megyek
Molnár Attila: Tibitebitangó (jav.)
Tamási József: jelolvasás
Francesco de Orellana: két lábbal ülök a szélén (áramvonalasított verzió)
Karaffa Gyula: Korán
Tamási József: error
Bátai Tibor: egy-ügyű sorok [három tételben ugyanarról]
Türjei Zoltán: Bőrön belül
Ur Attila: Szekér
Szakállas Zsolt: Vadhajtás
FRISS FÓRUMOK

Zima István 1 napja
Ötvös Németh Edit 1 napja
Metz Olga Sára 1 napja
DOKK_FAQ 1 napja
Mórotz Krisztina 1 napja
Nagyító 1 napja
Veres Mária 1 napja
Bak Rita 1 napja
Ur Attila 1 napja
Farkas György 1 napja
Konta Ildikó 1 napja
Tamási József 1 napja
Szilasi Katalin 2 napja
Szakállas Zsolt 2 napja
Bátai Tibor 2 napja
Kránicz Szilvia 2 napja
Türjei Zoltán 2 napja
Skaliczki Péter Nimród 3 napja
Pataki Lili 3 napja
Pintér Ferenc 3 napja
FRISS NAPLÓK

 A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS 1 napja
Hetedíziglen 1 napja
Macska 1 napja
ELKÉPZELHETŐ 2 napja
Etzel Mark Bartfelder 2 napja
Metz-Művek 2 napja
négysorosok 3 napja
Minimal Planet 3 napja
az univerzum szélén 7 napja
Játék backstage 7 napja
Vezsenyi Ildikó Naplója 8 napja
Vendég 10 napja
útinapló 10 napja
Ötvös Németh Edit naplója 11 napja
Conquistadores 12 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: Vendég
Legutóbbi olvasó: 2026-06-12 21:35 Összes olvasás: 23432

Korábbi hozzászólások:  
118. [tulajdonos]: Az, van2023-09-17 17:03
Dara Yen Elerath:
Amiért nem tudtam elhagyni a bántalmazómat


Mert évekig szomorú voltam és ő ragyogott, mint egy sötét angyal.

Mert Carl Jungot olvastam, aki szerint a sötét angyalok fényt hordoznak, és hordozzák az eget.

Mert az ég hideg, ezért a hidegségét, a közömbösségét, a szeretet tüneteként fogadtam.

Megfelelni vágytam, de nem tudtam neki. Acél tüskékkel rúgott ló voltam. Futásra kényszerítettek, és jól esett a futás.

Mert a szája egy rothadt szilva volt, ha megcsókoltam, folyadék csorgott le torkomon,
keserű, mint a méreg, táplálva bennem valamit, ami arra vágyott, hogy marják.

Mert éjjelente acél színű csüngőlepkékkel álmodtam  – a csüngőlepkék cianidot nyelnek, hogy megmérgezzék a ragadozókat, és magukhoz vonzzák a párjuk. Azt hittem, cianid lepke vagyok. Azt hittem, a méreg az elemem, hogy része a véremnek.

Mert amíg vele voltam, megszűntem félni a saját halálomtól. Ahogy a tömegektől, pókoktól, az idegen szemektől. Egyedül tőle féltem.

Mert minden reggel szorongva ébredtem: ma vajon fog-e bántani? Felhív-e részegen, hogy  ismét elmondja, te hülye, te csúnya, te szerencsétlen?  Ő újság volt, borzalmas híreivel és függővé tett az olvasása.

Mert amikor körém tekerte súlyos karjait, elöntött a béke. Mert azokban a pillanatokban majdnem el tudtam hinni, hogy szeret, még amikor a telefonjáért is nyúlt, hogy a nőkkel beszéljen, akikkel épp csalt.

Mert egyszer egy nő voltam, akivel csalt. Hazudott a feleségének, és a felesége elhagyta.
Vajon én megérdemeltem-e a bántalmazást, amelyet aztán kapni kezdtem?

Mert amikor egy barátnőmnek magyaráztam a kapcsolatunkat, ő egy utazáshoz hasonlította azt.

Mert az utazás izgalom, mert még akkor is ha rettegsz, felélénkülsz, így amikor éreztem, hogy a fejemet a kocsiablaknak üti, és dudorok nőnek a koponyámon, nem tudtam
erőt venni magamon, hogy kiszálljak. Az ülésbe kapaszkodtam, az ajtó fogantyújába.

Mert az acélszínű csüngőlepkék a cianidot egyszerre fogyasztják és termelik, ez a csüngés, az hogy ő kell, volt a mérgem.

Mert amikor megalázott, a karjaimba üvegszilánkokat véstem, hogy kivérezzem a mérget.

Mert vérem eláztatta a havat a háza előtt, rózsaszínre pecsételve, mint egy szerelmeslevelet.

Mert a sürgősségi egy órára volt kocsival, és ő túl részeg volt ahhoz, hogy vezessen.

Mert épp esésben voltam, és már hét éve estem.

Mert hét év hosszú zuhanás.

Mert attól féltem, ha padlót fogok, végül összetöröm magam.

Mert elkápráztatott fenyegető szépsége, és elkápráztatottságomban voltam őz, ami egy épp szembejövő kocsi fényszórójába bámul.

Mert a verőfény könnyen tűnhet mennyországnak.

Visky Bence fordítása.



Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2026-03-30 15:49 ŐK
2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2026-06-11 18:12   új fórumbejegyzés: Zima István
2026-06-11 18:10   Napló: A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS
2026-06-11 18:01   új fórumbejegyzés: Zima István
2026-06-11 17:43       ÚJ bírálandokk-VERS: Kási Ferenc/ Francesco Padló
2026-06-11 15:54   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2026-06-11 15:38   új fórumbejegyzés: Metz Olga Sára
2026-06-11 15:36   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2026-06-11 15:30   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2026-06-11 15:26   új fórumbejegyzés: Zima István
2026-06-11 15:18   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit