NAPLÓK: Vezsenyi Ildikó Naplója Legutóbbi olvasó: 2025-04-04 02:03 Összes olvasás: 54851| 548. | [tulajdonos]: Kiemelés | 2024-11-03 16:10 | Szonett:
A legkötöttebb formák egyike, ezért a legintenzívebb, ambivalens lírai tartalmak kifejezésére a leghatásosabb.
14 sorból áll, általában két quartinára (10-11 szótagos, négy soros szakasz) és két terzinára (ugyanolyan szótagszámú három soros szakasz) tagolva.
Átírtam, hogy 10-11 szótagszámú legyen.
Olyan mélyre kell süllyednem legalább,
mint amilyen magasan voltam, csak
hogy kijöjjön az átlag. Nincs tűzhely,
nincs kávé, csak a rémület. Változnak
a körülmények. Olyan a hiányod,
mint fekete-fehér filmen a Nap
fogyatkozása. Halálhír előtt
éreztem ezt a dermedt szürkeséget.
Három napja nem ittam kávét sem.
Gondoltam, most indulok el a Nirvána
felé. Csak a légzésemet figyeltem.
Milyen egyenetlen. Milyen szaggatott.
Figyelmem hánykolódott az éberség
színén. Többször elmerült, míg elaludt.
Kérdezed, Bélám!
Kérdezed:
„utóhangnak meg a tartalmi elemek sűrített rögzítésén és a megszólításon kívül miért érezted szükségét?”
Legtöbbször a vers harmadától, felétől lendülök bele az írásba, s ha megállok a második terzina végén, valószínűleg kényelmetlenül éreztem volna magam. Kellett tehát, egy elföldelése, levezetése a gondolatoknak.
Most olvasva, az utóhang elmenne önállóan, „rövidkének”, ahogy azt Krisztina említette is korábban, egy hozzászólásában.
Írod:
„Simán lehet, hogy más tördeléssel könnyedén befogadom ezt a verset.”
Elhiszem neked, Drága Bélám,
csakhogy ez esetben a forma szülte a verset, s nem a vers, ill. tartalom a formát.
De értem, hogy kimaradt belőle, egy fontos tartalmi jellemző, az ambivalens lírai tartalom, aminek én nem is voltam tudatában.
Vedd figyelembe, hogy elsőoszályos tanulója voltam az Lírának.
Nyilván, vannak nehézségi fokozatok az írásban (is).
Minél több a kritérium, annál nehezebb a feladat.
De, sikerélményre is szükség van a tanuláshoz.
Nyilván, Te nem ilyen feladatot kaptál volna.
Mert tudom, láttam, olvastam, azt hiszem, másik súlycsoportba tartozol már a szonettírás terén. :)
Az ambivalens tartalmakat, koanokban írtam meg.
Az is egy házi feladat volt a sok közül.
Szabad versben, mert a gondolatismétlés a szabadvers jellemzője, most így írnám meg.
Olyan mélyre kell süllyednem legalább, mint amilyen magasan voltam?
Na ne!
De, ha így jön ki az átlag!!?
Hallottam már valamit arról, holisztikusoktól, mennyire fontos
az egyensúly megtalálása.
És sajnos, én sem tudok középen megállni.
Ahhoz erő kell!
Csak süllyedek, mint egy fuldokló,
ki vízi-hullának készül.
Nincs tűzhely, nincs kávé, csak a rémület,
mert változnak a körülmények.
Olyan a hiányod, - még mindig-, mint fekete-fehér
filmen a kurva Napfogyatkozás.
Ráadásul egy halálhír előtt éreztem
ilyen szürkeséget.
Három napja nem ittam kávét, és ma ott tartok,
hogy elindulok teljesen magamtól a Nirvána felé.
Valami rémlik, hogy légzések mentén visz oda minden út.
Először tehát, csak a légzésem figyelem.
Lefeküdni hozzá, könnyebb, mint a konyha felújítás utáni kitakarítása.
Ezért is vettem észre, ni, milyen egyenetlen!
Milyen szaggatott!
Figyelmem, mielőtt végleg elhagy,
jócskán hánykolódik ki tudja hány percig, az éberség
határán. Mint vízen a patkolt, szegecses fapapucs.
Többször elmerül, felbukkan, mielőtt végleg…
Utóhang
Olyan a hiányod, mint a Napfogyatkozás,
fekete-fehérben.
Három napja nem ittam kávét sem.
Gondolhatod!
Ezt, egy magasabb tónuson írtam (most), mint a bánat és a félelem.
Amin, az előző vers megült.
A düh, a harag, a lázadás szintjén.
Ugyanis, azon keresztül vezet az út „felfelé”. :)
bánat < félelem < düh stb.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
