NAPLÓK: PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN Legutóbbi olvasó: 2025-04-03 07:56 Összes olvasás: 35726| 256. | [tulajdonos]: SZÉPRODALOM NEM KÖZLEVELEZÉS | 2025-03-12 12:16 | EZT A MONTÁZST TETTEM FEL MA A FACEBOOKRA, EZZEL AZ ÖSSZEFOGLALÓVAL.
Meg a vers legújabb verzióját.
(Azt ide már nem kell, mert eggyel lentebb megvan.)
Mindez - e szöveg, de maga az egész vívódás a témával és a Dokk-értetlenséggel - valójában regényalapanyag.
Több respektust a piszkozataimnak, ha kérhetem! (Sajnálom azokat, akik már unják. Nem tehetek róla, hogy a naplószövegeket nem lehet visszahívni és javítani őket mint a verseket bírálat előtt. Nem tudok rájuk tekintettel lenni. Itt sokkal többről van szó az ő tetszésüknél-nemtetszésüknél. Itt szépirodalom készül, nem közlevelezés.)
LÉNYEGÉBEN MOST LETT KÉSZ TEGNAPELŐTT HAJNALBAN ÍRT VERSEM.
Vagy 30 átjavítás után ez (talán) már a végleges verzió.
A vers közvetlen előzménye, hogy (nyugdíjasként) vissza akarok menni dolgozni a Cseppkő Gyermekotthoni Központba. (Én úgy hívom: "zenepedagógusnak", lásd a 1. fotót).
Azonban most az újonnan bevezetett, nagyon szigorú pszichológiai szűrővizsgálaton kellett átesnem s valószínűleg a Rorschach tesztnek köszönhetem, hogy alkalmasnak nyilvánítottak.
(Amit kissé nevetségesnek érzek, hiszen az alkalmasságomat a gyakorlatban én évek hosszú során keresztül már bebizonyítottam, de semmi rossznak nem akarok elrontója lenni.)
Az viszont nyereség, hogy e híres/hirhedt teszt már az elvégzése közben annyi örömöt szerzett nekem.
Velünk élő két éves és féléves kisunokáim testközelsége eleve a legkorábbi kisgyermek élményeimet idézi. S azok szépek. Olyan emberéi, akit kiskorában sokan és okosan szerettek.
Ezzel tudom magyarázni, hogy a tesztvizsgám a vége felé már-már a "jó feleléséhez" kezdett hasonlítani. Legalábbis attól a pillanattól kezdve, amikor megkérdeztem: szabad-e oldalra fordítani a képet, mert már unom a "süket" szimmetriát.
Attól kezdve a tükröződés "nekem dolgozott".
Az 1.) képen nevelői munka közben örökített meg a fotós.
A 2.) fotó az általam oldalra fordított tesztképet mutatja. (Közlésük nem tilos, bár vitatott, mert az a jó, ha mindenki a teszten találkozik először a képekkel. Nem javaslom, hogy bárki utánozza az elfordítást! Nekem alapos okom volt rá, de ő ettől lehet, hogy hiteltelenné válik. A trükközőket a teszt "bünteti".)
A 3.) kép Walt Whitmant ábrázolja, aki Szerb Antal szerint örülni tanította a múzsát. | |
| 255. | [tulajdonos]: KORR | 2025-03-11 16:18 | | saját stílusom van | |
| 254. | [tulajdonos]: AKI AZT ÁLLÍTJA NEM TUDJA MIT | 2025-03-11 16:13 | Lényegében mostanra lett kész e tegnap hajnali vers.
Most kéne csak föltenni, de én szeretem a "látványpékséget". Az én üzenőfalam és minden naplóm költői/írói látványpékség valójában.
Végül is ez egy költőiskola.
És én szeretek úja és újra a "nulláról" kezdeni.
Nálam azért szakmaiatlan úgynevezett "költői megújulást" számon kérni, mert én sosem "zárultam le". Sosem lettem "régi".Mert már a legrégebbi verseimben is megvolt az úgynevezett saját hangom... a mai - sőt, a holnapi - egyediség, ami csak "önmagához hasonló".
Nem véletlenül adta kötet kritikám címéül a tanulmányíró ezt: A másként létezés lélektana.
Erre még részletesebben is visszatérek: most azonban mondok színházi példát:
A világot jelentő deszkákon két alapvető színésztípus létezik. Az egyik állandóan "új arcot" mutat, a másik minden szerepében "ömagát" adja.
Én költőként az utóbbi színésztípussal érzek rokonságot.
Nem a színjátékossal.
Ha viszont egy színjátékos azzal vádolja az önjátékost, hogy nem tud megújulni, nem tudja mit beszél.
Lehetne boncolgatni, hogy vajon a nézőknek melyik színésztípus játéka tetszik jobban. A színjátékosé, vagy az önjátékosé (aki "te vagy").
Mindkét színésztípus eljuttatott már a katarzisig.
Bővebbet máskor.
A téma kimeríthetetlen. Csak azért jegyeztem meg mindezt, mert hátrább az agarakkal! (Ha érthető, hogy mire céloztam)!
Látványpékségembe nem hagyok "beledumálni". Saját módszerem, saját sítlusom van. Itt épp egy tegnap készült versen végeztem az utolsó (?) simításokat.
A bírálan-DOKK-ban most így fest az átjavított mű.
RORSCHACH TESZT
Rorschach teszt te költőiségem mérve!
Bűvös kényszerfoltok, nagy szimmetriák.
József Attila hogy fennakadt rajtuk…
Nekem mit sugallnak ezek a pacák?
Vagy Whitman mire asszociált volna?
Őt, úgy képzelem, sok kedves nőrokon
ölbe vette, s apja vitte hátán míg
lassú hó esett az olvadó tavon.
„Engem vigyen padlásra” nála nem volt.
Ő cipelt a vállán haldokló bakát;
én az ablakunkig, felnyalábolva,
ölemben vittem haldokló nagymamám.
Walt Whitman miket mondana a tesztnél?
Lehet, hogy hasonlókat mint te vagy én?
Belső béke ringatná őt is közben
És azt éreztetné: ne féljünk van remény?
A foltok megjuhászodva ülnének
le a lábaihoz, mind a kétfelől
mint ebek, ha elkergették a farkast
és ma már biztos, hogy senkit meg nem öl?
„Ezek szeretik egymást: szívszimbólum…;
az ott fenn, úgy látom: két teli gyomor!”
S kirajzolódna: az ifjú Walt Whitman
már mentette kit a balsors elsodor.
Végül jöhetnének a színes ábrák.
Sokan félnek tőlük és szoronganak.
Walt Whitman megnyugodna, ahogy én is:
„Fonyódra értünk a magaspart alatt.”
S hagytam: minden a vízen tükröződjön.
A „tájkép”, de még a „naplemente” is.
– Napnyugta? – kérdezte a pszichológus.
–„Az, igen! (Hiszen még nem vagyok depis.)”
S mert eljön majd a nagy-nagy naplemente,
pompás, még nem látott vad színorgia.
És én majd a fonyódi hegyen állok:
kezemben füzet és toll vagy ceruza.
Alant, addigra megírt életemmel
Budapest felé száguld egy gyorsvonat.
Anyám onnan jött, hogy megszüljön engem.
–„Unokáim! Majd olvassatok sokat!”
| |
| 253. | [tulajdonos]: JAVÍTANI KELLETT | 2025-03-10 12:23 | Közben négy üzenet jött, hogy elírtam a teszt kiötlő tudós nevét.
Köszönet mindenkinek. Igen. Helyesen:
Rorschach.
(A versben és a facebookon is javítanom kellett.) | |
| 252. | [tulajdonos]: MEGPEPŐDÖTT A PSZICHOLÓGUS | 2025-03-10 09:29 | TALÁN ENNEK KÖSZÖNHETEM, HOGY DOLGOZHATOK
Meglepődött a pszichológusnő, amikor megkérdeztem, hogy a Rorsarch kártyákat el lehet-e fordítani, mert már unom unom a "süket" szimmetriát?
Ritkán fordul elő. Mondhatni kivételes.
Nekem azonban ez hozta meg a megoldást mert rögtön "haza értem" (Fonyódra, a Balatonhoz).
(Ez általam elfordított kép.)
 | |
| 251. | [tulajdonos]: JAVÍTOTT VERS | 2025-03-10 09:11 | HAJNAL ÓTA A VERS SOKAT CSISZOLÓDOTT
Kár, hogy a naplót nem lehet visszahívni, javításra, ahogy a készülő verset vagy a facebook bejegyzést.
A bírálanDOKK verzóba is átvezettem a javításokat.
Ez a legfrissebb variáció.
-----------------------------------------------------------------
RORSARCH TESZT
Rorsarch teszt te költőiségem mérve!
Bűvös kényszerfoltok nagy szimmetriák.
József Attila hogy fennakadt rajtuk…
Nekem mást mondanak-e majd e pacák?
Walt Whitmannak mit sugallhattak volna?
Tán sejthető, hogy sok kedves nőrokon
ölbe vette és apja vitte hátán
míg lassú hó hullt az olvadó tavon.
„Engem vigyen padlásra” nála nem volt.
Ő vitt a vállán sok haldokló bakát;
én az ablakunkig, felnyalábolva
ölemben vittem haldokló nagymamám.
Walt Whitman miket mondana a tesztnél?
Lehet, hogy hasonlókat mint te vagy én?
Belső béke ringatná őt is közben
És azt éreztetné, hogy nappal van nem éj?
A foltok megjuhászodva ülnének
le őmellé is, egyszerre kétfelől
mint ebek, ha elkergették a farkast
és ma már biztos, hogy senkit meg nem öl?
„Ezek szeretik egymást; szívszimbólum…;
az ott, úgy látom, hogy két teli gyomor!”
S kirajzolódna: gyermekként Walt Whitman
megvédte akit az áradt sors sodor.
Végül jöhetnének a színes ábrák.
Sokan félnek tőlük és szoronganak.
Walt Whitman megnyugodna, ahogy én is:
„Fonyódra értünk a magaspart alatt.”
S hagytam: minden a vízen tükröződjön.
A „tájkép”, de még a „naplemente” is.
– Napnyugta? – kérdezte a pszichológus.
–„Az, igen! (Hiszen még nem vagyok depis.)”
S mert eljön majd a nagy-nagy naplemente,
pompás, még nem látott vad színorgia.
És én majd a fonyódi hegyen állok:
kezemben füzet és toll vagy ceruza.
Alant, addigra megírt életemmel
Budapest felé száguld egy gyorsvonat.
Anyám onnan jött, hogy megszüljön engem.
–„Unokáim! Majd olvassatok sokat!”
--------------------------------------------------------
 | |
| 250. | [tulajdonos]: ÚJ VERSEM MÖGÖTTESE | 2025-03-10 04:53 | MEGINT HÁROMKOR KELTEM, AHOGY RENDESEN
Ez a mai termés.
Hatkor uszoda.
11,30-kor pedig állásinterjú a Cseppkő Gyermekotthoni Központban.
Ehhez kellett a Rorsarch teszt, ami eldöntötte, hogy pedagógiailag (?!) alkalmas vagyok! Micsoda hülyeség: nekem ott előtte komolynak mondható és általánosan elismert pedagógiai múltam volt. (Lásd a fotót.)
De ha most ez a szigorítás kell, hát akkor legyen! (Én semmi rossznak nem akarok elrontója lenni!)
Vagyis én előtte, még valamikor ősszel, hiába döntöttem úgy, hogy 69,5 évesen ismét visszamegyek dolgozni az intézetbe (lényegében "zene-pedagógusnak').
Egy sor vizsgálaton keresztül kellett esnem.
Még az otthonomba is felügyelő jött el, hogy felmérje családi hátteremet, de még a szomszédainkat megkérdezte, nem vagyok-e részeges!
Sajnos akik a Cseppkőben ismertek, épp azok mondtak föl. (Országos botrányként híresült el nyáron, hogy több mint 20 vezető és nevelő felmondott az intézetnél a megszigorított alkalmassági vizsgálat miatt, amelyre mindenkit köteleztek.)
Majd erről részletesen többet. Most jöjjön a mű.
Lent pedig a versben szereplő Walt Whitman portréja.
---------------------------------------------
RORSARCH TESZT
Rorsarch teszt te költőiségem mérve!
Bűvös nagy foltok kényszer szimmetriák.
József Attila hogy fennakadt rajtuk…
Nekem mást mondanak-e majd e pacák?
Walt Whitmannak mit sugallhattak volna?
Úgy sejtem, hogy őt sok kedves nőrokon
ölbe vette és apja vitte hátán
míg hó esett kint az olvadó tavon.
„Engem vigyen padlásra” nála nem volt.
Ő vitt a vállán haldokló katonát;
én az ablakunkhoz, felnyalábolva
ölemben vittem haldokló nagymamát.
Walt Whitman hogy töltené ki a tesztet?
Lehet, hogy hasonlóan mint te vagy én?
Belső béke ringatná őt is közben
És azt éreztetné, hogy nappal van nem éj?
A foltok megjuhászodva ülnének
le őmellé is, egyszerre kétfelől
mint ebek, ha elkergették a farkast
és ma már biztos, hogy senkit meg nem öl?
„Ezek szeretik egymást; szívszimbólum…;
az ott, úgy látom, hogy két teli gyomor!”
S kirajzolódna: gyermekként Walt Whitman
megvédte azt is akit más elsodor.
Legvégül jönnének a színes ábrák.
Sokan félnek tőlük és szoronganak.
Walt Whitman megnyugodna, ahogy én is:
„Fonyódra értünk a magaspart alatt.”
S hagytam: minden a vízen tükröződjön.
A „tájkép”, de még a „naplemente” is.
– Napnyugta? – kérdezte a pszichológus.
–„Az, igen! (Hiszen még nem vagyok depis.)”
S mert eljön majd a nagy-nagy naplemente,
pompás, még nem látott vad színorgia.
És én majd a fonyódi hegyen állok:
kezemben füzet és toll vagy ceruza.
Alant, addigra megírt életemmel
Budapest felé száguld egy gyorsvonat.
Az anyám onnan jött, hogy itt szüljön meg.
–„Unokáim! Majd olvassatok sokat!”
| |
| 249. | [tulajdonos]: KIEG | 2025-03-07 09:28 | EZ A KÉT FOTÓ MÉG EGYSZER A 247. BEJEGYZÉSHEZ
Itt idézem meg Teiresziászt, a vak jóst.
És itt adom át a szexualitást és a szerelmet a fiataloknak.
(Nagyobbik fiam a feleségével és fiúunokánkkal. Tavaly előtt. Azóta már a lányunokánk is  | |
| 248. | [tulajdonos]: KIEG | 2025-03-07 06:12 | Ez a mondásom véletlenül kimaradt.
ÉN MÉG SOSEM VOLTAM JÓ SZERETŐ.
VELEM MINDIG A LÁNYOK VÁLTAK AZZÁ. | |
| 247. | [tulajdonos]: MÉG ÉNEKELEK IS RÓLA | 2025-03-07 05:58 | HAJNALI HÁROM, IDEJE MUNKÁHOZ LÁTNI
Alighanem ez lesz az új munkarendem, annyi a tenni- és megírni valóm. Hátralévő életemben be kell érnem 6 óra alvással.
Ha este kilenckor fekszem le, mint tegnap, akkor hajnali háromra ez épp megvan. S úgyis az éjfél előtti alvás a legértékesebb.
Filip Tamás azt szeretné, ha foglalkoznék vele, Baltazár című naplója 5876. Hahó című bejegyzésében az én naplómból idéz és sérteget.
Sajnos erre most nincs időm.
Természetesen filippikáim minden meglátását az általa dokumentált korábbi naplóbejegyzések és egyéb dokumentumok támasztják alá.
Tényfeltáró újságíróként sosem a „hasamra ütök”. Később, magyarázó jelleggel ezekre is ki fogok térni, most azonban tényleg nincs időm.
Csak Filip egyetlen félmondatát idézem: „… a vak is látja”.
Pontosan erről van szó Tamás.
Én „Teiresziász a vak” (szinte) látom.
Igen. Ezen a fotómon, ahol szigetelőszalaggal ragasztottam le a szememet egyik költői estemen (ez a kép van fenn portréként is a facebook-oldalamon), Teiresziászt akartam megidézni. Hogy azonosulhassak vele.
Ki is ő valójában?
S mitől vakult meg?
A „csajok” miatt. A női szexualitás miatt. Az igazmondás miatt. A női bosszú miatt! (Tessék elolvasni a wikipédiát.)
Most csak annyit erről, hogy egy „kígyóvarázs” miatt fiatal férfi korában nővé változott. Nőként élt. S megtapasztalta a női szexualitást.
Megtudta, hogy a nemi aktus során a nők sokkal több élvezetet érhetnek el, mint a férfiak.
S ezt elmondta Zeusznak is.
Héra emiatt, bosszúból vakította meg.
S Zeusz kárpótlásul adta neki a jövőbelátás képességét. Így, ezért lett vak jós. Csak ezt nem tanítják a gimnáziumban.
Pedig kellene.
Viszont nekem nem kellett nővé változnom a női szexualitás megismeréséhez, mert a ’68-as szexuális forradalom aktivistájaként megtudtam én is a Teiresziász által Zeusznak elmondottakat. (Bár ’69-ben még csak 14 éves és szűz voltam, de a Balatonnál felcseperedvén igen éberen figyeltem, s 16 éves koromtól igen szorgosan bele is gyakoroltam magam a „látottakba s főleg hallottakba”.)
Ezt ábrázoltam ebben a legelső ide föltett versemben (fájdalmas szakításom után, s visszatértem a családhoz). Jónásnak azért tetszett meg, mert benne van, hogy az embernél még "a test is lélek".
METRÓVERS
Hétszer fogsz meghalni mint a macskák,
a macskának hét élete van,
hétszer egymás után, magad dobálva,
felmeredő szőrrel, de boldogan.
Én meg letámasztom mind a két karom
- másként végig tolnálak az ágyon -,
s nem győznélek a faltól visszahúzni
az élet-halál közötti határon.
A legvégén majd én is meghalok,
addig is gondolj rám minden este,
ott fekszem majd átszellemülten én
két karod, és combjaid közé temetve.
(Később Szokolay Zoltán ezt „le akarta tiltatni” a Héttorony irodalmi magazinban, az akkori
főszerkesztő, Verzár Éva ki is vette.
Megismétlem:
kitörölte (!) a már megjelent verset a Héttorony magazinból, Szokolay intrikája miatt (ez volt Szokolayval a legelső vitánk), átnyúlva az akkori versszerkesztő feje fölött, aki emiatt lemondott!
Még ma is megvan a „magánlevelem” amit Verzárnak küldtem. Kell majd a Szerkesztőségi főemlős etológiája című regénybe.
A Metróvers később az ÉS-ben is megjelent, de bekerült a Mestereink nyomában címmel megjelent antológiába is. Ami a Magyar Író Akadémia mesterkurzus végzőseinek a vizsgadarabjait tartalmazza.
Vicces, hogy valaki – egy női hölgy, egyszer pikáns irodalmi vitába keveredett velem, hogy rosszul tudom, mert a „macskának” nem hét, hanem kilenc élete van. (S valóban, római auktorok szerint a nő tízszer többet…, mint a férfi… Ha értjük, hogy mire gondolunk…) De aztán ő keresett magyarázatot, hogy akkor „kétszer: talán már az előjáték során”: ebben maradtunk.
(De tényleg mire gondolunk?
Nos, Casanova ad szerény magyarázatot erre (egyébként rendkívül kulturált és visszafogott e témában klasszikussá vált önéletrajzi regényében, ami Stefan Zweig aszerint a világirodalom legjobb korrajza), amikor csak annyit jegyez meg, hogy megtanulta úgymond „visszatartani magát”, miközben partnerei, átlag negyedóránként, „a legbájosabb arckifejezéssel” újabb és újabb tetőpontokra értek. Mert saját bevallása szerint örömének négyötöde nem abból származott, amit kapott, hanem amit ő adott. (Vagyis ő nem "kínzott" a szexuális aktus közben, hanem "kéjeltetett". Visít - Visít, de nem mindegy mitől.)
Még főiskolás koromban (az ELTE magyar szak előtt a Kaposvári Állattenyésztési Főiskolán is diplomát szereztem) vándor szexológus járta az egyetemi campusokat és arról tartott előadást, hogy a női izgalmi görbe orgazmus után nem zuhan mélypontra mint a férfiaké, hanem „középen marad”. S csak az első orgazmust nehéz „kicsiholni”, mert a többi azután „sorozatban” jön. Míg a férfi, miként Casanova, csak egyszer vagy kétszer…
Mindez talán a bonobo jellegű közös ős örökségének maradványa nálunk: a női szexualitást valójában csoportszex kapacitásúra méretezte a Teremtés eredetileg. S Shakespeare valójában nem túloz a „sárló kanca” hasonlattal a Hamletben erről.
S a vallási tilalmak megalkotói is tudták, amit…
De most hagyjuk ezt. Nagyon elment az idő… a Verzár Éva-féle levelet nagyon sokáig keresgéltem az archívumomban, de közben 15 év írott anyaga került elém…
mennyi leírt szó… mennyi hangulat és „érzelmi konzerv” – jól teszem, hogy „mindent” megőrzök…
mennyi regényalapanyag…
Közben mindjárt hat óra!
S fél hétkor (itt van közel) már az uszodában kell lennem, hogy szeljem a habokat!
Zárásként annyit, hogy ez most az egyik legaktuálisabb témám. Mert az öregségben ettől, a szexualitástól és a szerelemtől búcsúzom. Meghitten aszexuális „Philemon és Baucis” házasságban, „unoka-szerelmi” helyettesítéssel.
MERT A SZEXUALITÁST, ILLETVE A TELJES SZERELMET át kell adnom a fiaimnak.
A fiataloknak.
S ezt versciklusban, novellákban szeretném „megélni. De még énekelek is majd róla!
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
