NAPLÓK: Szelindek A Bódog Legutóbbi olvasó: 2026-06-13 05:18 Összes olvasás: 29420| 7. | [tulajdonos]: naplopó, második rész | 2003-03-05 22:59 | | Inkább a lófrálásról mesélek. Ilyenkor átszellemült arccal lebegek a talaj fölött pár centivel, az idő múlása távoli, elzárt emlékké szelídül, az emberek kikerülnek vagy keresztülmennek rajtam (szellemes, mi?), lényeg hogy akadálytalanul nézelődhetek: kirakatok, beteg játékállatok (csiga, plüssből, de a hátára igazi csigaházat erősítettek), pár hónapos kistestvérét üvöltve-rohanva babakocsikáztató néhány éves fiúcska, galambok akik résnyire nyitott ablak előtt tolonganak a csúszós fémpárkányon (egy idős hölgy rafináltan dugdossa ki a kenyérmorzsát az ablak résén, a galambok megvadultan tiporják egymást hogy odaférhessenek, és a győztesek örömükben össze-vissza fossák a párkányt, mert hülyék), egy Önkifőzde nevű, ígéretes kínálattal rendelkező étterem (inkább csak eszede), ami sajnos zárva volt, pedig szívesen bementem volna kideríteni, mitől Ön az a kifőzde (teóriák: 1., ki kell fizetni a mirelit borsót, két nyers tojást, a lisztet, a fűszereket, az olajat, és az ember beáll a tűzhely mögé hogy összerittyentsen egy jó kis borsófőzeléket tükörtojással, vagy 2., griffmadár-élelmezési módszereket alkalmazva, az ember ezúttal a nagy üstbe áll be, szügyig, alágyújtanak, időnként megkavargatja maga alatt a levet, néha kóstolgatja, répát, sót szór bele, és amikor elkészült, jóízűeket harap a puhára főtt combfeszítő izmából, esetleg 3., valami egészen más), és sorolhatnám. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
