NAPLÓK: Szalmagyopár naplója Legutóbbi olvasó: 2026-10-26 15:14 Összes olvasás: 30172Olvasói hozzászólások nélkül| 143. | Szgy.: Kedves | 2007-05-31 08:19 | | olvasó, aki az éjszakai és hajnali órákban rendszeresen az én rég elhagyott naplómat olvasgatod, rém kíváncsi vagyok, hogy ki lehetsz, különben meg örülök neki, tényleg. | |
| 142. | [tulajdonos]: Rozsdás szög | 2006-04-25 12:48 | Az éjjel azt álmodtam, hogy Zs-vel és E-vel egy asztalnál ültünk, és békésen beszélgettünk közös barátnőnkről, a másik E-ről, akinek tegnap -annyi viszontagság és várakozás után- megszületett a kisfia. Álmomban is éreztem, hogy van valami furcsa ebben a békés együttlétben, mert hát Zs. és E. legalább hét éve nem beszélnek egymással, és még most is mindkettőjüknek ott van a szívében az a bizonyos rozsdás szög, kiérezni a gesztusaikból, ha véletlenül a közös múltidőre terelődik a szó. Sosem fognak egy asztalnál beszélgetni, sajnos, de így van.
Megjavíttattam a sakkórát, itt ketyeg az asztalomon. Bár ki tudja, lehet, hogy egy ilyen óránál az a jobb, ha egyik fele sem jár, ha már mind a kettő sosem léphet egyszerre. Kivéve, ha tényleg sakkozáshoz használja az ember.
Tegnap megnéztem magamnak az ősz óta nem látott mamutfenyőt, hiányzott már.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 140. | [tulajdonos]: Leágazás | 2006-04-24 15:34 | | Most az jutott eszembe, mi lenne, ha innen folytathatnám. Ha nem lett volna ez a közel két év, ha vissza a kereszteződéshez, és nem erre, hanem arra. És mert vissza úgysem, akkor most merre, hogy két év múlva ne gondoljak rá, hogy miért nem arra. De mindig gondolni fogok rá, hogy miért nem erre vagy arra. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 139. | kígyó: ó jaj | 2004-07-05 22:43 | | nekem most földi vágyaim megduplázták a sóhajt: Bonn Bonn, éjjel csokoládétlanul dokkolok, eszem egy kis korpás kexet. Jó nyaralást-ottlétet! | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 138. | Szalmagyopar: Nem | 2004-07-05 19:58 | | volt bomba, csak egy kis legorveny... Sajna, ezen a billentyuzeten a jelszavamat nem tudom produkalni, igy bovebben majd kesobb. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 137. | hűséges olvasód: semmi gond | 2004-07-01 20:39 | Bízom benne, hogy a járat / Pontosan jár és nem várat! / Bárhogy lesz is, gépem lesem, / Mikor jön meg a levelem, / s habár veszély van mindenütt: / a stramm nőkbe mennykő sem üt.
| |
| 136. | [tulajdonos]: Bonn | 2004-07-01 12:18 | Akkor most elrepülök Bonnba,
és ha a gépen nem robban bomba,
(no meg nem csap belé a villám,
mert jön néha ilyen hír ám)
írok majd, ha odaértem,
hát ne tessék aggódni értem!
| |
| 135. | [tulajdonos]: Hangya | 2004-06-30 05:54 | Az utazásaimra mindig viszek magammal egy verseskötetet, mert buszon vagy repülőn jobb verset olvasni, mint prózát: olvasok pár sort, aztán elmélázok rajta. Az utóbbi két alkalommal pl. a Síró ponyvát vittem , és megint szembesültem azzal, hogy az emberek szemében a költészet valami, csak középiskolás tanulmányaikból rémlő, de azóta kipusztult állatfajtának tűnik, arról pedig, hogy létezik mai magyar költészet is, kb. annyit tudnak, mint az ódagesztáni dialektusok történetéről. Itt van például R., akiben még meg is lenne a jószándék, rendszeresen olvas, és általában irodalmat. Elkérte tőlem a könyvet és olvasgatta egy kicsit, egészen addig, míg el nem jutott a porszívóba tévedt hangyáig a Térkép című versben. Ekkor lecsapta a kötetet, és teljes felháborodással közölte velem: nem gondolhatom komolyan, hogy ez a költészet: versbe foglalni egy porszívóba tévedt hangyát! Különben is szörnyű, hogy valaki képes egy teljes köteten keresztül a széthullott házasságán nyavalyogni.
Z. már el sem kérte a kötetet, csak arról érdeklődött, hogy komor és nyomasztó versek vannak-e benne vagy vidámak is. Mondtam neki, hogyha valaki nem ír bordalokat - márpedig Tóth Krisztina nem - elég kicsi a valószínűsége, hogy vidám versikékkel tud megtölteni egy kötetet, és mondjon néhány vidám verset mondjuk József Attilától és Babitstól. Erre közölte, hogy ezért nem olvasnak az emberek verseket. Básti Juli meg azt nyilatkozza valahol, hogy beleolvasott a Szép versekbe, és legalább 20 perc kell ahhoz, hogy megértsen az ember egy verset, akkor inkább a régi nagyokat olvassa, az elsőre megy. Csakhogy ez nem így van. Ne mondja nekem senki, hogy mondjuk A közelítő telet vagy a Medáliákat, vagy a Szeptemberi áhitatot elsőre megértette. (Különösen azért ne mondja, mert tanítottam én magyart gimnáziumban.) Nyilván most már első (újra)olvasásra érti, hiszen felélednek az emlékei, ismeretei, mert olyan verseket fog újraolvasni, amikkel már találkozott korábban. De arra az emberek 99 %-a nem veszi a fáradságot, hogy új, számára addig ismeretlen verseket olvassan. Persze, mindezzel nem azt akarom mondani, hogy a kortárs költészetben nincsenek értelmetlen, zagyva, mondhatnám hangyás versek. De Tóth Krisztina hangyái nem ide tartoznak. (Vigyázni is fogok legközelebb, nehogy összeporszívózzak néhány szerencsétlent :) ) | |
| 134. | [tulajdonos]: Brüsszeli anzix | 2004-06-25 12:35 | Brüsszel kétarcú város: a régire - részben elrejtve, máshol inkább kiemelve azt -ráépült a hipermodern EU-főváros, a belgák pedig (akik, mint tudjuk, nincsenek) megadóan tűrik egyrészről a turistákat, másrészről az eurokratákat. Két dolog foglalkoztatott most mindenkit: a foci (még a Maneken Pisre is focimezt húztak), és a pedofil-per, amit élőben közvetített a TV.
Nyugalmas egy utazás volt ez, sokkal lazábban és kényelmesebben teltek a napjaim, mint itthon bármikor az utóbbi hónapokban. Délelőtt lefutottak a hivatalos programok, aztán mindenki azt csinált, amit akart. Néha megszöktem a többiektől, kiültem egy teraszra és bámultam magam elé - ez nálam hatni szokott, mármint versírásilag. Most is elindult valami, abból a képből, ahogy a Mont des Arts-on (innen nyílik az egyik legszebb kilátás a városra, mindezt most megspékelte egy levendulaszerű virágmező, a hársfák, és a ciprusbokrok illatorgiája) egy fekete fiúcsapat dobolt.
Amikor legutóbb Brüsszelben jártam, klausztrofóbiás rohamot kaptam az Atomiumban (oda most nem mentem), még azelőtt, hogy beszorultam volna egy McDonalds WC-jébe (oda se), és mielőtt hazaértünk, a buszsofőr megkérte a kezem. (A mostani luxemburgi volt, és kb. 60 éves.)
Egy kis számvetés egy brüsszeli könyváruházból:
Kertész Imre minden mennyiségben és kiadásban, Esterházy, Konrád György, Márai. Aztán Az utas és holdvilág, és számomra kellemes meglepetésként egy elfeledett soproni szerő műve - Pap Károlytól az Azarel. A költészetet egy Radnóti-kötet, és Oravecztől az 1972 szeptember képviselte. (Az a Marc Martin fordította, akinek emlékezetem szerint most, a könyvhétre jelent meg egy könyve.) A kiemelt újdonságok között pedig ott volt Bánffy Miklóstól a Megszámláltattál. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
