NAPLÓK: Nagy László verseiről Legutóbbi olvasó: 2025-05-14 21:51 Összes olvasás: 27799| 22. | [tulajdonos]: Vers | 2022-06-10 20:56 | A napló jelszava: Nagy László
A naplóba ezzel a jelszóval bárki bejegyezhet.
Kérem, hogy minden bejegyzést ezekkel a mondatokkal indítsuk.
Figyelmeztetés
Ne mocskold a vizet
gunarunk, gunarunk,
ott iszik a Busa,
csontsovány szarvasunk.
Kutya, ne légy hozzá
haragos, haragos,
ha a vizet issza,
lábához ne kapdoss.
Ne fuss el előle
almafa, almafa,
törzsed ha dörzsöli
viszkető homloka.
Szelek, aludjatok,
ha lépked, ha lépked,
fején szalag nincsen,
nehogy ellökjétek. | |
| 21. | [tulajdonos]: a kód: hyte | 2022-06-10 19:50 | A napló jelszava: Nagy László
A naplóba ezzel a jelszóval bárki bejegyezhet.
Kérem, hogy a minden bejegyzést ezekkel a mondatokkal indítsunk.
* * * * * * * * * * * * *
nem isszuk meg a hattyú vérét
ha véletlenül lenyilaztuk
és az albatrosz vérét sem isszuk meg
és nem eszünk sütött sólymot
nem eszünk pástétom csalogányt
nem nyalogatunk fóka-fagylaltot
nem beretváljuk a torkunkat belül
ha köhögni kell hát köhögünk
s ha felköhögtük kiköpjük
de rágunk vasfoggal jégcsapot
fagyott gejzírre mászunk vascipőben
az olvadt gleccseren fölevezünk
az alpok tűzforró szívébe
és együtt lüktetünk vele
mert hatalmas vihar van
a szélcsend közepében | |
| 20. | [tulajdonos]: jelszó | 2022-06-10 19:18 | Az előbb kifelejtettem:
A napló jelszava: Nagy László
A naplóba ezzel a jelszóval bárki bejegyezhet.
Kérem, hogy minden bejegyzést ezekkel a mondatokkal indítsunk. | |
| 19. | [tulajdonos]: Szécsi Margit Nagy Lászlóról | 2022-06-10 19:16 | Szécsi Margit: Nagy László emlékezete
Ne kössük át virággal a halált. Földnél is fenyegetőbb a divatos kegyelet, mert elfödi a költő igazi arcát, a bajvívó, a csillagokkal is labdázni-merész emberfiát. Hagyjuk hát a titkos-értelmű koszorút. Remekmű és egyenes tartás anélkül is védtelen. S hagyjuk meg a poétának a küzdelmes árvaság tragikusan emberi rangját: mert még mosolya is ettől volt hiteles. Mert égi és földi istenek az életet meg hagyják halni. Nagy László költőként is: ember, s az ország szellemi éltetője ma is.
A szívbéli kamerát ezért fordítanám most az országra, és a temetőre. Az országra, ahol szeretik, s a temetőre, ahol, mint mondják, nyugodalma van.
Fiatal indulásakor, a magyar életben először, egy hatalomra érett történelmi népréteg: a sok száz éven át elnyomottak jó esélye látszott biztosítottnak. A feltörekvő nép tehát elküldi, kibocsátja magából az ő mesebeli királyfiát: a költőt, mint önmaga lelkét. A Zápolyákat, Haynaukat is túlélő nép Nagy Lászlót, a színrelépőt, majd versben bujdosót ünnepelve: önmagát ünnepli.
Sorsából lehetetlen kitagadni a szegénység éveit, éjeiből a szerelmek violaszín palástját, virrasztásaiból az aggodalom villámait — ordasos korban a férfi keserű tusakodását az arany kamarillával. Az ünnep: a tövissel-megkoronázó rózsa így érte el őt.
Legyőzni soha nem lehetett. A jó hadmozdulatok biztonságával adta a magyar költészetnek a folyamatos megújulást. A nagy vitéz határozottságával helyezte újra jogaiba a népdalt: a bartóki tiszta forrást, s adományozta újra meg újra a hazának a világ népköltészetét és modern költészetét. A modern versteremtő erejével mutatta fel az igazra–szépre menyegzősödő ifjúságot mint örök szimbólumot: az Emberpárt. És sarabolta haláláig a Fényes Szellőket lefújni-igyekvő sárkányfejeket.
Álma, már a jászol szalmáján is, óriás ábránd: Világkép Párizstól az Ararátig — ha úgy tetszik: történelmi szivárványhíd. Ő, aki maga a nép: történelmi igazával és jogával a költészetben is azonnal és mindenkor élni akart — s a világot tudatosan és varázslatosan fogalmazta újra.
Amihez jogot érzett: a Mindenség.
Amit megvalósított: A MINDENSÉG MAGYARUL.
Kéz amennyi ellökte, leintette, letapogatni kívánta: most, hogy védtelen, kinyúlhat feléje is. Egyéni és társadalmi, eszmei hagyatékok utóéletét aki látta már: megrendülve állhat a költő szellemi hagyatéka előtt.
Megküzd-e a nép az ő királyfiáért? Ha a halál tette őt védtelenné, ki az, aki eljön az ő nevében? Kicsoda győz a hős nevében? Nekünk ez van olyan kérdés, mint a Lenni vagy nem lenni. A válasz akár megmaradásunkról is dönthet.
Köszöntöm minden leírott, megszenvedett sorát, és az Ady Endre ostorát is megragadó szentséges kezét.
Köszöntöm az anyaföldet, a temetőt, benne mindazokat, akik az esendő lelkes lény emberré-változtatásában már előtte elégtek, porrá-tétettek. És köszöntöm az országot, ha Nagy László szétdarabolhatatlan örökével továbbra is élni kíván.
/Kortárs, 1985. 12. sz./
| |
| 18. | [tulajdonos]: Buda Ferenc Nagy Lászlóról | 2022-06-10 19:12 | A napló jelszava: Nagy László
A naplóba ezzel a jelszóval bárki bejegyezhet.
Kérem, hogy a minden bejegyzést ezekkel a mondatokkal indítsunk.
***
Buda Ferenc: Az elmondhatatlan szavak
[Elhangzott 1978. február 6-án, Nagy László ravatalánál, a Farkasréti temetőben.]
Árváid állnak körül, Legelső Csillag. A vak sors, a sötét erők sortüze ezúttal is tévedhetetlenül célba talált. Akár legutóbb: októberben.
Örökségeden, a befelé határtalan Szabadság szikkadt kenyerén megosztozunk: maradjon elfogyhatatlan étkünk. Pirinyó morzsája is édesebb mindannál, amit a jóllakottnak terített asztala kínál.
Dögvészes parton a terített asztal ott áll ma is. Dúl a vendégség körülötte. Minden kísértés pedig a Te kezed által megjelöltetett. Talpát, tenyerét ki–ki szemügyre vegye, barátaim: nem virít-e rajt világosszürkén a hamu. A körmök alól kitetsző koromszemcsék is szigorú önvizsgálatra szorítanak. Ezért a szerencsés túlélő csak kellő indokkal s illendő áhítattal vegye szájára szentséges nevedet. A Te sírodra nem hullhat szemét.
Hagyatékod: a Mű, a megbonthatatlan, felülmúlhatatlan.
S hagyatékod: a fejünk fölött összeroppanó mennyboltozat — a ránkszakadt felelősség.
Kortársak, utódok, kezdő s leendő pennaforgatók, nem tollat temetünk ma itt, de kardot.
László, segíts a túlsó partról, mert egyetlen menedékünk a megmaradás, a megmaradásod.
Teremtő erőd virágában távoztál közülünk, váratlanul. Csaknem belédpusztultunk. Eleven arcod hiánya a mi holtig tartó vigasztalanságunk. Mégis: satuba fogott szívünket szorítsad mindenkoron, hisz
munkában Mérce, virtusban Példa Te voltál, Te vagy;
biztos ítélet Tündöklő Tükre Te voltál, Te vagy;
lázban kovácsolt damaszkuszi Penge Te voltál, Te vagy;
Igazság Angyala, Tisztesség Oltára Te voltál, Te vagy;
Hitünk Sziklája, Hűség Vaspántja Te voltál, Te vagy;
jó ügyek Cinkosa, gyöngék Istápja Te voltál, Te vagy;
másokat gyógyítván, Magadat Pusztító Te voltál, Te vagy;
sárkánytorokba döfő Szent György lovag Te voltál, Te vagy;
sárkányok fogán Ártatlan Áldozat Te voltál, Te vagy;
verőerünkön átvérzett Kötés Te voltál, Te vagy;
csikókkal áldott Édeni Mező Te voltál, Te vagy;
Iszkáz és Istensegíts között Te voltál, Te vagy;
Petőfi fölszántott sírja Te voltál, Te vagy.
Nagy László! Tőled én elbúcsúzni nem tudok.
A Téged szeretők nevében siratlak.
Irgalmas Földanyánk fogadd be legkülönb Fiadat. Ámen.
Forrás, 1978. 4. sz.
| |
| 17. | [tulajdonos]: jelszó | 2022-06-10 18:36 | A napló jelszava: Nagy László
A naplóba ezzel a jelszóval bárki bejegyezhet.
Kérem, hogy a minden bejegyzést ezekkel a mondatokkal indítsunk.
Erről elfeledkeztem az előbb. | |
| 16. | [tulajdonos]: erdő, erdő | 2022-06-10 18:18 | | Nagy László széke a Mogyoró-hegyen. Eldugva a fák alatt egy vadaspark és egy játszótér között. Utóbbinak olyan hangulata van, mint annak a parknak, amely a Nagyításban látható. A széket Makovecz tervezte, az ő gondolatai vannak rávésve és egy Szécsi Margit vers részlete. | |
| 13. | [tulajdonos]: ... | 2012-12-22 01:22 | A napló jelszava: Nagy László
A naplóba ezzel a jelszóval bárki bejegyezhet.
Kérem, hogy a minden bejegyzést ezekkel a mondatokkal indítsunk.
József Attila
BETLEHEMI KIRÁLYOK
Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk!
Három király mi vagyunk.
Lángos csillag állt felettünk,
gyalog jöttünk, mert siettünk,
kis juhocska mondta - biztos
itt lakik a Jézus Krisztus.
Menyhárt király a nevem.
Segíts, édes Istenem!
Istenfia, jónapot, jónapot!
Nem vagyunk mi vén papok.
ůgy hallottuk, megszülettél,
szegények királya lettél.
Benéztünk hát kicsit hozzád,
Üdvösségünk, égi ország!
Gáspár volnék, afféle
földi király személye.
Adjonisten, Megváltó, Megváltó!
Jöttünk meleg országból.
Főtt kolbászunk mind elfogyott,
fényes csizmánk is megrogyott,
hoztunk aranyat hat marékkal,
tömjént egész vasfazékkal.
Én vagyok a Boldizsár,
aki szerecseny király.
Irul-pirul Mária, Mária,
boldogságos kis mama.
Hulló könnye záporán át
alig látja Jézuskáját.
A sok pásztor mind muzsikál.
Meg is kéne szoptatni már.
Kedves három királyok,
jóéjszakát kívánok! | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
