NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó) Legutóbbi olvasó: 2026-09-12 06:03 Összes olvasás: 113009| 983. | [tulajdonos]: saját-levében | 2025-10-11 11:52 | 2025. 10. 11.
Hívd a rendőrséget, hulla van a kertben, szóltam a nagyobbik fiamnak, aki hogy-hogy nem itthon volt velünk, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga. Hogy felesége van, és Varsóban él, ez álmomban fel sem merült. Hűha, mondta a fiam, és már vette is elő a telefonját. Az erkélyen álltunk, először csak én egyedül -- a fiam a semmiből termett ott, amikor az álom menete úgy kívánta. Újra lepillantottam a kertbe, ahol korábban egy levágott emberfej éktelenkedett, most viszont már csak egy doboz darálthús állt az eperágyásban. Nem kellett volna kihívni a rendőrséget, szégyenkeztem, de akkor már vonaton ültem a férjemmel, és világos volt, hogy hosszú útra indulunk -- talán éppen Varsóba, de ez csak most, ébren jut eszembe. Te hagytad ott a kertben a húst?, kérdeztem a férjemet. Ő nem szólt, még csak nem is bólintott, én mégis tudtam, hogy ő volt az, és, hogy nem lát a dologban semmi kivetni valót. Meg fog romlani, néztem rá értetlenül, és majd jönnek rá a vaddisznók. Ám akkor már újra Budakeszin voltunk a Gábor Áron utcában, hazafelé tartottunk. Az út közepén egy fehérszőrű, pirinyó kutya gubbasztott nagyon elgyengült állapotban. Akkora volt, mint egy veréb, vagy még annál is kisebb. Nem hagyhatjuk itt, mondtam a férjemnek, muszáj befogadnunk. És már emeltem is fel nagyon gyöngéden az alig lélegző, parányi lényt. Elfért egy konzervdobozban, ami – ugyanúgy, mint a korábban a fiam – a semmiből termett ott. A doboz alján lévő meleg folyadékba ültettem a kiskutyát. A saját levében ül, magyaráztam a férjemnek, az melegíti.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
