NAPLÓK: JÓ ÉJT! Legutóbbi olvasó: 2026-07-30 05:28 Összes olvasás: 17309| 142. | [tulajdonos]: Kutyapicsa | 2019-07-13 12:30 | Igazságszolgáltatási szervek,
Avagy egy maroknyi mese a lecsukott kutyapics…-ról
Ez a hét nem indult valami jól. Hajnali tizenegykor két zsaru ébresztett. Azt mondták, csevapcsicsát, vagy mit kérnek.
- Nem vagyok én kajafutár-szolgálat – dörmögtem álmosan.
Megismételték mondandójukat, és kiderült, hogy félrehallottam: nem csevapcsicsáért, hanem a csivavám picsájáért jöttek. Mondtam, hogy nem adom a kutyámat, mire ők:
- Arra nincs is szükség: csak az alsó felét jelentették fel, elég, ha azt átadom.
Mai napig tartja magát a tévképzet, hogy az élőlények bizonyos testrészei csak magával az élőlénnyel együtt működnek. Pedig, ha ez így lenne, nem lennének plázapicsák és szopós szájak, amikről gazdájuk nem is tud. A testrészek bizony külön életet élnek, igen, a háziállatoké is, mióta a Peta petíciót íratott alá az ügyben.
- Látod, mondtam, hogy nem az én kicsikém szarta teli a párnádat, hanem csak a segge! – fordítja azonnal kis kedvence védelmére a hallott infót barátom.
És így lehetséges, hogy nem is én csinálom a hatalmas vízszámlát, hanem a kezem, ami éjjelente önállóan megnyitja a csapot. A másik kezem pedig nem árulkodik, mert kéz kezet mos. Meg jobb esetben lábat is.
- Én megmondtam, hogy nem is az én rüsztöm büdös! – magyarázkodik szerelmem.
Ezek szerint valakinek a gombás csülke nálunk csillezik hajnalonként. Brr! Az is megvan, miért laposabb a hasam reggelre: beleim más pocakjában csicsikálnak. Ha így állunk, ideje újraértelmezni az intimitás fogalmát. De ez nem az én feladatom, hanem a professzoroké. Én maradok annál, amihez értek, a kutyapicsánál. Mi van, ha a kutyám micsodájának más kan tetszik, mint amelyiket ő valójában szeretné. Mi van, ha döntéseinket nem is mi hozzuk, hanem az egyes szerveink? De mi van, ha gyomrunk mást kíván, mint ami ízlik? És ha a szánk egy kiló fánkot zabál, miközben cukorbetegek vagyunk? Hol van itt a szabad akarat? Na de mi vagyok én, teológus?!
Akárhogy is, de végig kellett ülnünk a kutyánk picsájának tárgyalását. Itt fizetett pöcsök tanúskodtak ellene, akiknek csak akkor lenne jó, ha havonta minimum tízet ellene.
Az még hagyján, hogy egy kutyapicsa jogosan büntethető, de hogy én is? Mert a lábam a bankba vitt éjnek idején? Akkor is, ha a kezem hadonászott egy fegyvernek látszó tárggyal. A kamerán persze én voltam látható, és nem csak a lábam, meg a kezem. Aztán megvettem mindent, amit csak a szemem kívánt. De ez már rég volt. Az ügyvédem elintézte, hogy csak a kezem és a lábam töltse le a büntetést. Azért csak „letöltve” lett és nem „leülve”, mert a fenekem továbbra is szabad maradt, kellett a striheléshez. Izgi volt, mert ugyanahhoz a pasihoz mindig más farok tartozott. Ha épp farok. Mert volt, amikor egy AK47-es. Ez lenne a technikai fejlövés?
Ezt a szöveget most az orrommal pötyögöm az írógépbe. Nem elég, hogy így megcsonkítottak, még a kutyám picsájából is kiforgattak! Azért a lábam azt kijárta a börtönőröknél, hogy a kezem a kutyám picsájával egy cellába kerüljön, így legalább nem fázik szegény.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
