NAPLÓK: JÓ ÉJT! Legutóbbi olvasó: 2026-06-13 07:00 Összes olvasás: 17280| 140. | [tulajdonos]: Egy nap józanság | 2019-07-07 12:10 | Egy nap józanság
Nem tudom, hogy történt. Pedig én vigyáztam, esküszöm. Mindent úgy csináltam, ahogy eddig. Persze, az a bizonyos erőmű ott Csernobilban, meg az a bizonyos hajó ott a Dunán is úgy kezdte a napot, ahogy addig. Csak valami aprócska hiba csúszott a gépezetbe, és minden megváltozott. Nem tehetek róla, úgy ébredtem. Egyszerűen semmi nem sikerült.
Már rosszul kezdődött: megfésülködtem, beágyaztam, megnéztem a naptáramat, és leültem dolgozni. Két rövid cikk holnapra. Nem nagy ügy. Ám csak bámultam a monitor képernyőjét, és nem jutott eszembe semmi. Pontban délben abbahagytam az erőlködést, és ebédet melegítettem. Még neki se láttam enni, már elmosogattam a lábast. Késsel-villával ettem, étvágy nélkül. Közben bekapcsoltam a kedvenc sorozatomat, ami valahogy elcsépelten unalmasnak tűnt. Délután nem döglöttem le, ahogy szoktam, épp ezért a nap elviselhetetlenül hosszúnak és értelmetlennek tűnt. Még a szokásos olvasmányom is száraz volt és giccses. Hogy is olvashatok ilyesmit? Feltettem a legütősebb dubstep mixemet, amire szét szoktam aerobikozni a lakást. De most az is monoton géprobajnak tetszett. Mi van velem? Nincs hétfő. Nem szólt be senki. Nem menstruálok. Nem erőltettem meg magam. Nem vagyok beteg. Mi a franc vaaan?
Estére megjön a barátom.
- Valami baj van Drágám?
- Nincs. Vagyis nem tudom.
- Olyan furcsa vagy.
Tudom, hogy furcsa vagyok, épp ez a baj, de fogalmam sincs, mi bennem a furcsa, és miért van.
Az esti kutyasétán először rossz irányba indultam. Ajtót nyitottam a szomszéd néninek.
- Mi ez a nagy kedvesség, kishölgy, a múltkor tóba akart fojtani? – kérdezte.
Végre valami pozitívum, már ha ez annak minősül részemről.
- Ne álljunk meg cseresznyézni? – kérdezi barátom.
- Mit csinálni?
És bokorba se akarok pisilni, sem integetni az idegeneknek.
Valami nagyon nincs rendben. Mintha amnéziás lennék. Megtapogatom a fejem, nem vérzik, nincs rajta púp. Tehát nem volt balesetem. Hogy is lett volna, nem vezetek – azt hiszem.
Visszafele jövet lecövekelek egy parknál.
- Ez mióta van itt?
- Cirka harminc éve.
- Sose láttam.
- Szerintem, ha hazaértünk pihenj le és igyál valamit – megy át gondoskodó apukába barátom.
- Ez az! Nem egész nap nem ittam. Pedig már a bölcsis néni is belém verte, hogy inni kell eleget. Az, hogy közben a cumisüveget sörös dobozra cseréltem, már nem az ő sara. Ahogy az se, hogy a tiltás ellenére mégis a számba veszek piszkos dolgokat…
Itthon kinyitottunk egy üveg bort, és ittunk rám, a megmenekülésemre. Tanultam az esetből. Ez után minden nap magamhoz veszem a kijelölt mennyiséget, hogy hasonló tragédia a jövőben ne történhessen meg. Nem hiába mondják, hogy mindent ki kell próbálni, hogy megtalálja az ember a neki való életet. Megtanultam a leckét, a józanságból köszönöm szépen, nem kérek.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
