NAPLÓK: JÓ ÉJT! Legutóbbi olvasó: 2026-06-13 13:07 Összes olvasás: 17286| 138. | [tulajdonos]: Halpokalipszis | 2019-06-29 21:14 | Halpokalipszis
A szomszédok már négy éve áztatnak. Persze mi is őket, a magunk módján. Ők csak szimplán hülyék, mi meg… Á, hagyjuk. De már nem lehet sokáig titkolni, hogy rossz emberek vagyunk. Annak a sok mindennek, amit elkövettünk, egyszer ki kellett ütköznie valahol. Aki hazudik, arra rászakad, a plafon, mondják. És tényleg. De hadd kezdjem az elején.
Valaki ruhákat gyűjt, vagy bélyegeket, netán a saját levágott körömdarabkáit. Megveri a gyerekét, majd vesz egy új ciklámen, virágos szoknyát. Ellop a boltból egy csokit, mire rakat egy új, csillámos műkörmöt. Én állatokat gyűjtök, újabban halakat. Előtte sziszegő csótányt tenyésztettem, de azok túl gyorsan szaporodtak, a bűneim nem tudtak lépést tartani velük. Meg hangosak voltak. A halak csendben vannak. Jobb is. A mai világban csak az nem köp, aki néma.
Eddig négy akváriumot töltöttem meg, kitudja hány hallal. Rég nem számolom. Hetente járunk ki pecázni. Valósággal fizikai élvezetet nyújt átszúrni a gilisztát. Gerincteleneket gyötörni a törvény szerint nem állatkínzás. A kifogott halak egy részét horoggal a szájában visszadobom, ami tetszik, megtartom és beledobom az akváriumomba. Egy vagyont költök halgyógyszerre, nehogy megdögöljenek. Ahányszor egy feldobja az uszonyát, egy bűnömet jóvá kell tennem. Ne kérdezzétek, miért. Olyan ez, mint egy vallás, amelynek tanait nem szabad megkérdőjelezni. Istenfélő vagyok, tartok a Halisten bosszújától. A saját mitológiám szerint a Halisten az egek vízcsatornáiban lakik, onnan kémlel gülü szemeivel.
Mostanában egyre többször érzem, hogy figyelnek. Főleg fürdés közben. A szomszéd srácot már megszoktam, még segítettem is neki lyukat fúrni a fürdőszobájuk padlójába. (Ő a nagy, csüngő hasától nem tud lehajolni.) Nem, ez valaki más. Érzem a bőrömön tószagú leheletét. Ez a Halisten lesz. Mindig is szerettem volna vele személyesen találkozni, de eddig csak álmaimban láttam, amelyeket kiadós halászlé-vacsoráim után láttam. De azt, hogy a kripliék kádját választja isteni trónjául, a legmerészebb nightmaremben sem gondoltam.
Úgy kezdődött, hogy egy reggelre az összes hal eltűnt.
- Hami!? Kaksiiii?! Cááápalííí, Cápetíííí! - és így tovább, kiabáltam a nevüket.
Senki nem dugta elő az uszonyát. Hátha csak alszanak. De nem voltak a növények közt, és a félszemű kalóz szobra mögött sem. Tudtam, hogy bevégeztetett. Valóra váltak a próféciák, amik nem is voltak, csak olyan menőn hangzik. Itt a világ vége! A halpokalipszis! Özönvíztől tartva elzártam a vízcsapot, és lecsuktam a wc fedelét. Becsuktam az ablakokat. Sose tudni, honnan jön a mennyei áldás. A szobámba zárkóztam egy teljes hétig, ahol szárított vízibolhát és liofilizált szúnyoglárvát ettem, akváriumvizet ittam. Ilyen világaméretű katasztrófa esetén nem válogathat az ember. Ám a nyolcadik napon már nem bírtam elviselni a szagom, ami egyre inkább egy horgászok által használt szemetesére kezdett emlékeztetni. Muszáj volt megfürödnöm.
Még soha nem esett ilyen jól a zuhany. Teli is engedtem a kádat. Ekkor valami megcsípte a lábujjamat. Egy láncon vezetett tüskés rája volt az. Alámerültem megnézni, ki húzza a hajamat. Ekkor négy aranyhalon ülő béka négy felé húzta a végtagjaimat. Így tartottak addig, míg már csak háromra volt szükség: a farkamat csak egy varangylovas tartotta… Egyszerre már nem csípte a szemem a víz, és minden egyes buborékot csodás, színes üveggolyónak láttam. Nagy fényesség ömlött el pikkelyeimen.
- Ki hinné, hogy a halmennyországba pecázáson át vezet az út? – nevetek, miközben az óriásgiliszták tányérjába löknek.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
