NAPLÓK: Jegyzetek Legutóbbi olvasó: 2026-07-27 23:10 Összes olvasás: 12111| 5. | [tulajdonos]: Anyóka | 2007-11-08 14:46 | Kicsi anyókám
összement,
elszürkült,
eltűnt, hirtelen.
A boltosnő
tekintenében az él,
mint kendőt
ősz fejéről a szél
lelopta anyókáról
gyerekkorom.
Kicsi szomorú
üszög, mint a korom,
fekete, remegő
néni lett anyóka,
kit óvnom, emelnem,
már csak szeretnem
szabad azóta.
| |
| 4. | [tulajdonos]: A gyerekek! | 2007-11-06 11:01 | Micsoda történet! "Menj el!", ordítottam Arankának, de mondtam még volna cifrábbat is, ha nincsenek otthon a gyerekek. Mennyire gyűlöltem abban a pillanatban! S milyen csoda, hogy az utolsó tekintetünkkel mégi volt erőnk egymásra mosolyogni!
Nyugodni látszott a délelőtt. Betettük a három gyerekkel a mosni való ruhát a gépbe! Jókora egy gép volt! Óriás fehér téglatest. Halk zúgással indult, s mi mentünk kifelé! "Anyu!", káltott a kislány vissznézve. Mögöttünk a víz fehér szögletes tömbként kinőtt a gépből magasra a mennyezetig, s onnan szétfröccsent, zúdult lefelé. Hatalmas mennyiségű víz! A gép zúgott tovább, s növekedni kezdett az újabb fehér víztömb. Újra lezúdult! S jött már a harmadik! Ömlött, hömpölygött a kövön. Dermedten néztük a tárt ajtón keresztül. Vissza kell mennem! "Gyerekek! Figyeljetek! Ne, ne menj oda vissza! Ráz! Érted?!" Hirtelen a kislány 28-as gumicsizmáját kaptam az egyik lábamra, az ijedtségtől a párját nem is találtam. "Vissazmegyek. Itt maradjatok! Nem szabad visszajönnötök! Megértettétek?! Ki kell kapcsolnom!" Egy lábon, ugrálva indultam el. Nem tudom, hogy történt. A másik lábamra tamászkodhattam? Hirtelen rázni kezdett, a lábam odatapadt! Zsibbadás. Nem tudok mozogni! Az egész testemben erős zsibbadás. Nincs erőm mozogni! A gyerekek! Másztam a kövön a vécé felé. Muszáj elérnem! A gyerekek nem jöhetnek be! Most meghalok! De nem, nem lehet! Mert bejönnek akkor a gyerekek! A testem már halott, csak a gondolat él, hogy föl kel jutnom a vécére, a fa vécétető nem vezeti az áramot, s szólnom kell a gyerekeknek, hogy menjenek segítségért, s be ne jöjjenek! Jaj, meghalnak ők is! Elérem a vécét, fogom a kinyújtott jobb kezemmel, amit nem is érzek. Már csak a lelkem él, a testem zsibbadt, élettelen. Mondom neki, húzd! S nem mozdulok. Menj, nem állhatsz most meg! Nem haladok. Mozdulatlan görcsös zsibbadás vagyok. Csak a gondolat és az akarat: A gyerekek! A gyerekek meghalnak, ha itt maradok! A gyerekek!
| |
| 3. | [tulajdonos]: Rémálom | 2007-11-05 11:07 | | Vajon mitől volt rémálmom az éjjel? Mit jelenthetett az önmagától fölemelkedő és haladó pohár? S ki volt, aki láthatatlanul suttogott a sarokban hozzám? Miért mondhatta rám, hogy szegényke? Mi okom volt rettegni tőle? Hol történt mindez, melyik házban, életem melyik helyszínén? Hogy-hogy a bátyám volt jelen, s vajon ő miért nem félt akkor? Jelent-e valamit az álom? Jósol-e vajon, vagy tükröt mutat? Ugyanazt látom benne, mint ami van, csak ferde tükörben? Miért épp most jelent meg e különös, ijedelemmel teli, foszlányos, képes történés? S mi is volt a mellékszál? Azért kellett csupán egy másik történet is, hogy a félelmem fokozódjon? Ki volt az a férfi, aki egy játékban vett részt? S mi is volt a játék lényege? Miért hoztak be hozzá egymás után három nőt? S miért fenyegette valamennyit egy hosszú karddal? Miféle táncot járt közben? Miért voltak a nők fiatalok, s miért voltak egymástól különbözően mégis egyforma díszesen felöltözve? Az első kettőt miért mentették ki az ottlévő emberek, épp a gyilkolás előtt. S honnan tudtam, amikor a harmadik belépett, hogy őt már senki nem menti meg, s hogy a férfi a karddal fejét veszi? Kire is hasonlított ez a nő? Talán csak fátyolos ruhája miatt nézett ki keleti hercegnőnek? A párhuzamos időben miért ültem a házban a sarokban egy fotelben, s miért épp akkor suttogott a hang, hogy szegényke? A bátyám miért épp Dart Veder sisakját találta meg a szekrényben? Miért féltem attól a sisaktól? Hogyan lett olyan erős a bátyám, hogy a sisakot, mint egy papírdarabot gombóccá gyűrje? Mért az ablakon dobta ki, s miért rettegtem még attól is, hogy a kertből is visszajöhet? S miért gyanakodtam a bátyámra, s keltett ő maga is félelmet bennem? S miért nem féltem a fekete ruhás kardos férfitól, fenyegető mozdulataitól, a tánctól? Miért nem sajnáltam a nőket? | |
| 2. | [tulajdonos]: (Le)írás | 2007-11-03 19:13 | Balról a falnál, csillogón
hetvenes évekbeli szekrénysor.
Vállfás és polcos rész - első egység.
A második egység emeleti részén
csúszó üvegajtók mögötti polcon
poharak, s egy kristálykészlet is.
A bárszekrény csikorgón billenő
ajtaja nyitva a pult.
Kettes kulccsal nyitható zárt ajtók
mögött a ház története: papírhalom.
A harmadik egység felső polcán
az egész családnak elegendő
vasalt ágynemű, törülközők,
alattuk végre könyvek: kétpolcnyi
presszós csevely, közértesnénis
izgalom, telefonkönyv.
A legbelső és legalsó rekesz két
ajtaját, ha nem zájra éppen, azt
hiszem, talán a négyes, szét-
feszíti a fényképkupac. Mit kupac!
Hegy! Kincstár, kaland. Az egész
huszadik század. | |
| 1. | [tulajdonos]: Talán a négyes | 2007-11-03 18:48 | A szobában balról, végig a falnál, csillogón, a hetvenes évekbeli szekrénysor. Ruhásszekrény, vállfás és polcos felosztással az első egység. A második emeleti részén csúszó két üvegajtó mögött polc poharaknak, s egy sikeresebb időszakból származó kristálykészletnek, alatta bárszekrény, csikorgóan billenős ajtaja nyitva a pult. Legalul a ház sorsát évtizedeken át dokumentáló papírhalmok kettes kulccsal nyitható ajtók mögött. Végül a harmadik egység, ahol fölül kiváló zárható, polcos rész ágyneműnek, törülközőknek az egész család számára. Ezalatt végre könyvek, két polcnyi presszós csevely, néha egy-egy könnyező közértesnénis izgalom és az aktuális telefonkönyv.
A kedvenc rekeszem is itt van. Két ajtaját, ha nem zárja éppen, azt hiszem, talán a négyes, belülről szétfeszíti a fényképkupac. Mit kupac! Hegy! Kincstár, kaland. Az egész huszadik század.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
