NAPLÓK: Három béé Legutóbbi olvasó: 2026-06-15 11:15 Összes olvasás: 8417| 2. | [tulajdonos]: One white duck | 2004-07-28 01:47 | Azt gondoltam tényleg jobb lessz ha szakítunk. Mindig megérzi, még távolrol is mikor meginog a bizalmam. Ilyenkor azonnal aggódó sms-eket küld, és programokat szervez az elkövetkező napokra. Amiket mindig megigérek, és tudja is, hogy tartom magam az igéreteimhez. Majdnem mindig. Vagy legalábbis gyakran. Milyen fura, hogy éppen én kértem tőle, ne engedjen elmenni. Ne hagyja, hogy elsodorjon a félsz. Egyszerre szeretem, sajnálom és félek. Nagyon fáradtnak érzem magam. Nincs erőm hadakozni. Az a legnagyobb baj, hogy ilyenkor mindig valami problémába menekül. Most a bal karján sajog a teniszkönyök. Soha életében nem teniszezett. Persze a hangszerek is deformálnak, nem is kicsit. Mostanában alig játszik, lehet épp az a baj. Persze egy marimbát nem egyszerü beszerezni, a hegedűt megutálta a zongit meg nemtudom miért mellőzi. A multkor evezett egy kicsit a csónakban mert elvittem a sportevezőt is. Ugy tett mintha csak a víz apró fodrait simogatná, de azért tudom, hogy kifáradt. Gondoltam, így észrevétlenül, mintegy játékosan ráveszem egy kis mozgásra. Szerintem mindenképp jót tesz, mégha eleinte van egy kis izomláz, vagy kóbor sajgás itt meg ott. Holnap lessz az egyéves jubileumunk. Nagyon készül, úgy tekint rá mint sorsfordító és vízválasztó. Ha az egy év megvan akkor annak már súlya és jelentősége van, azt már nem lehet elintézni bármikor sem egy kézlegyintéssel. Mint a fálkész ház, ha már kijelenthető : tető alatt van, ez már tulajdonképp lakható. Aztán beköltöznek, és lázasan építik tovább, csempe itt vízvezeték ott, kerítés, járda , addig addig míg el nem válnak.
Ovodás gyerek voltam mikor anyám az egyszem helyiségünk kövét mosta. Nem partvisra, vagy pláne felmosófára szerelt ronngyal, hanem a földön térdepelve és gugolva gondosan sorrol sorra haladva hátrafelé. Egy sor először vizes ronggyal , majd a rongy átmosása és csavarása után szárazzal. A vödröt csörömpölve hátrébb tolta és szorgosan haladt tovább. Fém vödör volt, az a horganyzott fényes fajta. Íves ugyanolyan anyagból készült fogyantyúval, ami lefelé, ahol a kéz alkalmasint megmarkolta fédomború volt, míg felül lapos és a vödör szélein lévő lyukakon keresztulbujtatták és ívesen visszahajlították.Mivel a lyuk lényegesen nagyobb volt, már a felemeléskor is jellegzetes hangot adott és letéve a lecsapódó súlyos fogantyú nagyot csapódott ismét jellegzetes de másfajta hangot adva.Én odaálltam az éppen mosott csík szélére. Nem a frissen mosott részbe ahogy a rosszgyerekek, hanem az éppen következő de még száraz részre. Mintha csak véletlenül állnék éppen ott, hátha szükség van rám. Persze így hamarosan útban lettem és anyám rámszólt : Béla menj innét. Szótlanul hátrébb mentem. Éppen egy, de csak egy sorral. Aztán megint és megint és megint. Nem volt túl nagy a konyha, nemtudom összesen hány sorból állhatott, da a türelem hamarabb elfogyott mint a felmosásra váró sorok. -Hányszor mondjam, hogy menj innét? -szólt rám türelmetlenül
- Menj innét, menj innét. Mindig csak menj innét, hát hova menj innét? - mondtam,mert ott már ajtó nem lévén csak a frissen mosott részen átgázolva lehetett volna kijutni.
Ez van. Ez volt. Ez van? | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
