Hetedíziglen: Eredmény

Hetedíziglen bloggernek 8 feldolgozatlan üzenete van.
Kezelésükhöz itt léphet be.

NAPLÓK: Hetedíziglen
Legutóbbi olvasó: 2025-04-04 18:26 Összes olvasás: 344041

Korábbi hozzászólások:

7655.	[tulajdonos]: Eredmény	2025-02-26 20:11
Kedves Játékosok, megszületett a végeredmény, a nyertes Moha, ő vezeti a következő fordulót. Gratulálok! Pontok: Moha 2,5 Simf 2 Szilasi Kati 0,5 A szavak forrását Szilasi Kati, és Moha találták el: József Attila A DUNÁNÁL 1 A rakodópart alsó kövén ültem, néztem, hogy úszik el a dinnyehéj. Alig hallottam, sorsomba merülten, hogy fecseg a felszin, hallgat a mély. Mintha szivemből folyt volna tova, zavaros, bölcs és nagy volt a Duna. Mint az izmok, ha dolgozik az ember, reszel, kalapál, vályogot vet, ás, úgy pattant, úgy feszült, úgy ernyedett el minden hullám és minden mozdulás. S mint édesanyám, ringatott, mesélt s mosta a város minden szennyesét. És elkezdett az eső cseperészni, de mintha mindegy volna, el is állt. És mégis, mint aki barlangból nézi a hosszú esőt - néztem a határt: egykedvü, örök eső módra hullt, szintelenül, mi tarka volt, a mult. A Duna csak folyt. És mint a termékeny, másra gondoló anyának ölén a kisgyermek, úgy játszadoztak szépen és nevetgéltek a habok felém. Az idő árján úgy remegtek ők, mint sírköves, dülöngő temetők. 2 Én úgy vagyok, hogy már száz ezer éve nézem, amit meglátok hirtelen. Egy pillanat s kész az idő egésze, mit száz ezer ős szemlélget velem. Látom, mit ők nem láttak, mert kapáltak, öltek, öleltek, tették, ami kell. S ők látják azt, az anyagba leszálltak, mit én nem látok, ha vallani kell. Tudunk egymásról, mint öröm és bánat. Enyém a mult és övék a jelen. Verset irunk - ők fogják ceruzámat s én érzem őket és emlékezem. 3 Anyám kún volt, az apám félig székely, félig román, vagy tán egészen az. Anyám szájából édes volt az étel, apám szájából szép volt az igaz. Mikor mozdulok, ők ölelik egymást. Elszomorodom néha emiatt - ez az elmulás. Ebből vagyok. „Meglásd, ha majd nem leszünk!...” - megszólítanak. Megszólítanak, mert ők én vagyok már; gyenge létemre így vagyok erős, ki emlékszem, hogy több vagyok a soknál, mert az őssejtig vagyok minden ős - az Ős vagyok, mely sokasodni foszlik: apám- s anyámmá válok boldogon, s apám, anyám maga is ketté oszlik s én lelkes Eggyé így szaporodom! A világ vagyok - minden, ami volt, van: a sok nemzedék, mely egymásra tör. A honfoglalók győznek velem holtan s a meghódoltak kínja meggyötör. Árpád és Zalán, Werbőczi és Dózsa - török, tatár, tót, román kavarog e szívben, mely e multnak már adósa szelíd jövővel - mai magyarok! ... Én dolgozni akarok. Elegendő harc, hogy a multat be kell vallani. A Dunának, mely mult, jelen s jövendő, egymást ölelik lágy hullámai. A harcot, amelyet őseink vivtak, békévé oldja az emlékezés s rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk; és nem is kevés. 1. Francesco de Orellana Szavazott: az üvegvisszaváltón is túl... a barlang üres a medve délre költözött a szennyes helyett tarka ruhába öltözött a nyúl kalapál de idegesen és fecseg a bölcs jelen van a hangja kissé még recseg 2. Moha Szavazott: Szilasi Kati, Edit 0,5 Simf [Két kicsi fényfolt] Két kicsi fényfolt hull le fecsegve, szennyes avartól tarka jegekre, megsimogatják csókot is adnak, szíve dobogni kezd a pataknak, kezd kalapálni, oldja a páncélt bölcs gyökerek közt mint lüke jár-kél, ritka jelenben tart meg a halk hang, fordul a hegy nem látszik a barlang. 3. Ötvös Németh Edit Szavazott: mindenki másként csinálja tarka nagyvárosban színesek a képek fecseg a nép a bölcs hallgat ujjbegyük néha mégis összeér a jelenben a barlang egyszemélyes menedék éket ver a szennyes bárki közé a tisztaság kincset ér kalapál a dolgos vagy veri a klaviatúrát keze siklik a net sugárútján 4. Szilasi K. Szavazott: Edit 0,5 Összeszennyezték Összeszennyezték már szép, szegény szívünket, bordák barlangjában búsongva kalapál. Csak a jelen fecseg, tudatlanságában jövőt fantáziál. a halottak bölcsek, egyre csak hallgatnak, ők őrzik a múltat. Tarka virág helyett fekete koszorú borítja sírjukat. 5. Simf Szavazott: Fran, Moha Süllyedés Barlanglakóként fecsegünk szennyes álmokról, de mégis, milyen bölcs az, ki tarka jelent szürke jövővé kalapálna? Extra Páfrány verse Ecsegen a bölcsek nagy kalapban járnak. Barlang szája tárva nyitva tarka matracoon hálnak Szennyest mosnak a patakban minden szűz leánynak. A jelenben azt nem tudom de, a múltban melluszonyon dudáltak. Simf

Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!